Látom, hogy nézel rá, tudom, hiszen régen rám néztél így.
Ideje szembenézni a valósággal, nem fogsz emlékezni.
És csak egy idegen vagyok neked. (...) Nézem a lányt, akit szeretek, és tudom, hogy el kell mennem. (...)

" - Vége. Feladom.
- Te soha adod fel.
- Nem. Ha együtt kell maradnunk, akkor együtt maradunk. Csak eszembe jutott amikor először mentünk abba a görög étterembe a sarkon. Ott volt egy nagy felirat, hogy most már leves is van. És akkor elkezdtem magyarázni, hogy mennyi akadályt le kellett győznie a tulajnak ahhoz, hogy megvalósítsa élete nagy álmát. És aztán, amikor végig mondtam, egy rövid ideig nem szólt egy szót sem. Aztán azt suttogta, szinte csak magában, hogy szeretlek. Megállt az idő. Akkor mondta először, és nem is akartam megszólalni, csak mindig ezt hallgatni. Akkor két hete ismertük egymást. Akkor csak két hét kellett, hogy belém szeressen. Most nem szeret."  
"