Erre vágytam, hogy (...) engem szeressenek, másként úgyis utolér a keserű csalódás. Ezért önkéntelenül felöltöttem az álarcot: gondold meg tízszer, mielőtt közelítesz! Lehetek hideg, mint a jéghegy, perzselő, akár a vulkán, belepusztulsz mindkettőbe, de élvezheted a…
Még hallom a hangod. Még itt vagy minden éjjel. És csak forgolódom, százszor átélve, miért mentél el. Tudom, már változtatni nem lehet ezen. De a legszörnyűbb, hogy azt súgja eszem: nem is tenném. Megtenném újra meg újra, ugyanúgy, mert ennek így kellett lenni. Csak a szemed…
"…azt akarom hogy megöleljen; azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg; hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: ” Soha nem mondtam le rólad.
Nem hiszek a szerelemben. Szerelem... csak egy röpke szó. Elég mozdítani a számat, hopp, sze-re-lem, és már el is szállt. De ha nem mondod ki, beköltözik a szívedbe és akkor a neve is megváltozik. Fájdalom lesz. Szájon szerelem, szívben fájdalom. Én nem akarok fájdalmat…
Felkelni nap mint nap úgy, hogy szeretünk valakit,
aki nem is biztos, hogy viszontszeret,
akinek nem tudjuk garantálni a biztonságát,
aki megmaradhat az életünkben,
de el is hagyhat minket egy figyelmeztető szó nélkül,
aki vagy hű lesz halála napjáig,
vagy elárul minket holnap -…
Az óceán sem csak felszín.
Amin csak töredékét látjuk a valóságnak.
A felszín alatt kincsekkel teli mélység van.
Arannyal, gyémánttal, igazgyöngyökkel.
És nekem nem elég belőled a felszín.
Nekem a mélységed is kell.
Nem elég a háromlépéses udvariasság és kedvesség,
nekem…
Próbálok menekülni, elbújni, próbálom elkergetni, de nem sikerül. Hiába kérdezem magamtól: miért pont őt választotta a szívem - nem felel. Hiába mondom neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratom, eszem, próbálkozásaim ellenére.
"Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen."