"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.
Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk
mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem
vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma
ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a
holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.
Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba,
vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem
látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a
pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel
csodákra leszünk képesek.
A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A
mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink
után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok
csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan
sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk
vissza.
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik,
soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész
életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen
mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit
csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a
hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád
bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy
elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad
az életed."
Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő
is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre
elveszítette."