"... Reggel van. Lassan felülsz az ágyadban. Látod ahogy a nap sugarai álmosan nyújtoznak, s beragyogják szobádat. Ismét egy új nap. Ismét egy vasárnap. Már most tudod, hogy semmi különlegeset nem terveztél erre a napra, mégis érzed, hogy ez más mint a többi. Csendben készülödsz, hogy meglátogasd egyik régi jóbarátodat, Istent. Elmész ma is, mint minden vasárnap a házába, és eltöltesz vele egy délelőttöt. A nyáron történt események még most is előtted vannak, épen minden emlék, szinte tisztán látod a barátaid arcát, és a közösen eltelt napokat. Elindulás előtt bekapsz néhány falatot, majd a nagyiddal karöltve kilépsz a kapun. Nem rég esett. Még érezni az eső illatát, a nap néha-néha előbukkan a morcos, sötét felhők mögül, és a derengő fényben látni az esőcseppek tömkelegét minden egyes fűszálon. Némán lépkedtek az utcán. Elvétve egymáshoz szóltok, de semmi lényegesről nem esik szó. A házak csendbe burkolozva hallgatnak, a benne lakók többsége még fel sem ébredt, vagy épp a TV előtt szürcsölgeti a reggeli kávéját, és várja a piritóst. Már közeledtek. Átmentek az úttesten, és már ott is vagytok. Beléptek az Úr házába, keresztet vettek, majd némán tovább léptek, ülő helyet keresve. Fontos dologgal jöttél Istened elé, kérni szeretnél tőle, sok minden van a szívedben, köztük a legnagyobbb élmény, az evangélizáció. Ahol rengeteg mindent tanultál Istenről, ahol sok időt töltöttél az újonnan megismert, és a régebbi barátaiddal. Lehajtod a fejed, miközben a pap az evangéliumot olvassa. Percről percre újabb emléket látsz magad előtt. Hiányoznak azok a percek, s visszakívánod mind. Az alkalmak, amik keddenként vannak, sokat segítenek, hogy közelebb kerülj Istenhez, és szíved mélyén őrzöd ezeket a pillanatokat. Szoktál imádkozni Istenhez, és tudod, hogy figyel minden szavadra, hogy szeret téged, és hogy meghallgat. Lehajtod fejed. Elcsendesedsz, s beszélgetni kezdesz Atyjáddal. "Uram, köszönöm neked ezt a mai napot. Köszönöm, hogy megtarottál bennünket, és hogy eljöhettünk házadba. Tudod, mennyire hiányzik az evangélizáció. Hiszem, hogy nem volt hiába, és hogy végeztél egy munkát a szívemben. Uram nem tudom hogyan legyen tovább. Nem szeretnék egyfajta vallásos életet élni! Nem akarok egy képet mutatni magamról. Olyan ember szeretnék lenni, aki veled jár, aki a te utadat választotta. Kérlek, ha te is úgy látod, akkor mutass nekem megoldást, nem szeretnék képmutató keresztyén lenni. Segíts nekem, hogy megláthassam azt az utat, amit te készítettél számomra. Jézus nevében, köszönöm hogy meghallgatsz! ÁMEN. Egy éneket hallasz felcsendülni, s megint eszedbe jut az evangélizáció. Az amit akkor éreztél, mikor a fiatalokkal dicsérted Istent. Lassan vége a misének. A hívőket megáldja a pap, és útjára bocsátja őket. Ti is felálltok, és kisétáltok. Ismét csendes percek következnek, a te gondolataid is máshol kalandoznak. Mikor hazaértek bekapcsolod a TV-ét, amíg az ebéd elkészül. Gyorsan telik az idő, és miután megebédeltetek, csörög a telefonod. Felveszed. Az egyik barátnőd az. Kérdezi, hogy nincs-e kedved elmenni vele kutyát sétáltatni. Régen találkoztatok már, minden együtt töltött óra számít, sok mindent kell megbeszélnetek. Így hát felveszed a kabátod, és elmentek a közeli erdőbe. Út közben rengeteg mindenről szó esik. Vissza felé jövet bementek hozzájuk, és leültök a konyhába, hogy folytassátok a beszélgetést. Egy capuccino társaságában zajlik a csevely, mikor az egyik szülő szól, hogy készülődjön a barátnőd, mert indulnak vissza Szentendrére, a gyülekezetükbe. A lépcsőn ültők, kötitek be a cipőtöket, mikor hirtelen rád mosolyog a barátnőd, és halkan megkérdezi, hogy nem akarsz-e velük tartani. Hazarohansz, és megkérdezed, hogy mehetsz-e. Elengedtek! Még csak most jut eszedbe, hogy Isten vezet téged. És meghallgatta az imádat. A barátnődön keresztül elhívott egy gyülekezetbe. Titokban reménykedsz, hátha láthatod azt a srácot, akit evangélizáción láttál. A kocsiban erős izgalom fog el, izgulsz, hogy vajon mi fog történni. Az úton gyakran mondod magadnak, hogy "még kiszállhatsz, hazasétálsz,és nem fog semmi sem történni." De már késő! Épp most kanyarodtatok be az utcába, ahol a gyülekezet épülete található. Kiszálltok a kocsiból. Idő közben a szíved egyre gyorsabban kezd verni, majd kiugrik a helyéről. Az énekkar helyén foglaltok helyet. A pásztor köszönt mindenkit, a fiatalok énekelnek. Boldognak érzed magad. Ez az a hely, amire sokáig csak vágytál, hogy egyszer majd idekerülsz. És most itt vagy! Leültök, levelezésbe kezdetek, te ülsz középen, így könnyű dolgotok van. Néha felpillantasz, mikoris észreveszed, hogy az az illető aki miatt olyan hevesen ver a kicsi szíved keresi veled a szemkontaktust. Szinte minden álmod teljesült ezzel! Nem is tudod hirtelen, hogy mit érzel. Nem tudod mit tegyél, így csak nézed őt, és ő is téged. Egészen az istentisztelet végéig. Isten nagyon megáldotta ezt a mai napod. A záró ének után végre megöleled az új barátaidat, és a lány mosdóban beszámolót tartotok egymásnak, hogy kinek hogy telt a nyara az evangélizáció után. Kettesben maradsz az egyik barátnőddel, a tükör előtt álldogáltok, mikor beront a barátnőd ikertestvére, egyenesen rád néz, és sugárzó arccal közli, hogy a srácot, aki iránt gyengéd érzelmeket táplálsz felkergették a lányok a karzatra, és kiszedték belőle, hogy tetszel neki. Boldogságod határtalan, el sem tudod hinni, hogy ez megtörténthet veled. Még fényképet is csinálnak róla a telefonoddal. Aztán a szülők szólnak, hogy mennetek kell. Elbúcsúzol a barátaidtól, és újra kocsikáztok hazafelé. Szinte repesel a rózsaszín felhők közt. Újra és újra felidézed a szerelmed arcát, és álmodozol vele kapcsolatban. Ugyanakkor Isten is eszedbe jut, és hálás vagy, amiért ilyen nagyon megáldotta ezt a napodat, hogy vezetett és hogy meghallgatta az imád. Felelt az imádra, és mutatott egy utat neked. Isten kezd nagyon fontos lenni a számodra. Sokkal jobban értékeled a közelségét, mint eddig bármikor. Este még beszélgetsz vele, hálát adsz neki, behunyod a szemed, és az álom manók elringatnak Álomországba..."

Ez volt az a nap, ami megváltoztatta az életem. Az ezt követő hónapok során megtértem, rengeteg hibát elkövettem, és összetörtem. De mindvégig Isten mellett maradtam, aki mellettem állt a nehéz pillanatokban, és barátokat helyezett mellém, hogy érezhessem a szeretetét. Mindent feltudtam volna adni, annyira szenvedtem és fájt minden, de ő megfogta a kezem, és ahogy ezen a napon, akkor is vezetett engem. Ő sokkal jobban szenvedett mint én, és csak Ő, csak Jézus tudta, hogy mennyire fáj az ami történt, és hogy mennyire szenvedek. Szinte a depresszióval küzdöttem egy viszonzatlan szerelem miatt. Az én hibám volt ami történt. De Isten mindenható, és ezen a mélyponton is velem volt. Tudta, min megyek keresztül. Megpróbálta a hitem. 2006. május 28-án megpecsételtem vele a kapcsolatomat, és bemerítkeztem. Sosem leszek többé az az ember, aki az előtt voltam. Minden más lett. 2007. januárjában kiemelt a mélységből, újja tette szívem. Már nem szenvedtem többé. Isten szeretete csodálatos! =) Bár az életem néha nem felhőtlen, tudom kire számíthatok, kiben bízom. Ővé az életem, és mindennél többet ér jelenléte számomra... =)