Ha héten kicsit furán viselkedtem, de úgy mindenkivel... Volt olyan, hogy csak úgy egyik percről a másikra ordíbáltam az egyik osztálytársammal... nem tudom mi ütött belém =S nem vagyok ilyen ember

aztán a db-i szabkeresek lelkipásztorának a prédikációit hallgattam... nagyon jók! sokat tanultam belőlük =)

tegnap ifi volt... hát khömm... szóval... na igen...

jó volt, nem arról van szó, nem volt játék, mert én mondtam, hogy most nem készülök.... hogy miért? hát most olyanom volt...

még mindig nem szeretek oda sem járni... pedig szeretnék! de Vörösváron jobban érzem magam... gyüliben sem voltam már jó ideje, és tudom, hogy ha elkezdeném mondani miért nem megyek, akkor senki sem értené meg... csak az, aki közel áll hozzám... Csigusz! =) de nem is kérdezik, és jó így, hogy senkit sem érdekel ott vagyok-e vagy sem... úgysem értenék...

szeretném érezni, hogy tartozom valahova, talán ide, de addig nem fogom ezt érezni, amíg nem kezdem megismerni a többieket, nem beszélgetek velük, én erre nyitottnak érzem magam, de mindenhez két ember kell, így a beszélgetéshez is, meg hát nem tetszik amit egyes emberek művelnek, s közben szentül állítják, hogy milyen jó keresztények... hát boccs, nem kérek ebből a képmutatásból...

ezért tartom a szabkereseket csodálatos embereknek... a dicsőítésük is élő, egyszerűen felemelő, és nagyon közel érezheti magát az ember Istenhez, amikor velük dicsőít, és ők máshogy állnak az emberekhez is... legalábbis szerintem

egy szabkeres legjobb barátom van, aki ilyen, és csodálom őt... =) ő nem löki el magától az embert, ha gondja van, nem beszéli ki, nem alázza meg, hanem igyekszik segíteni neki, imizik érte... nem ártana ha a sztd-i baptisták példát vennének róluk

és nem csak a r...sek seggét nyalnák, mert ezt csináljak, és ezt nem lehet ennél szebben megfogalmazni, hogy szalon képes legyen

a saját gyülijükbe járókat pedig magasról leszarják, és itt nem magamról beszélek, mert rohadtul nem érdekel egyik sem, de azért a kisebbekkel nem ártana foglalkozni, ha már ők is ott vannak ifin... nem is ismerik jóformán őket, és én sem

a bátyjámmal kicsit összekaptam ma... szeretem őt meg minden, hihetetlen jó fej, csak mintha eltávolódtunk volna egymástól... hiányzik! keveset beszélgetünk...

most érzem hónapok óta először azt, hogy talán azért mert nem járok vasárnaponként... de meg vannak az okai ennek is... ő meg szombaton nincs ifin... meg msnen is ritkán...

szerintem nem is érdekli igazán, hogy mi van velem... mint ahogy már írtam korábban, lehet, hogy nem is tekint a húgának

én viszont felnézek rá! ő olyan ember az életemben, aki bármikor meg tud nevetettni... meg a bátyjám!

már az embereken sem lehet kiigazódni... az akiről régen azt hittem a barátom mára már rá kellett jönnöm, hogy nem az... sőt, rosszabb mint az ellenségem

de ugyanakkor megtanultam értékelni azokat a személyeket, igaz csak ketten vannak, de ha úgy vesszük akkor is csak egy személy van, akire számíthatok az emberek közül, és ő Csigusz!=)

hát, ha a gyülinél választani kell majd, hogy baptista vagy szabker, akkor az utóbbi mellett döntök

semmi elfogultság nincs bennem, Isten szerint sem a vallás a lényeg, hanem az Ő benne való hit, de csalódtam a baptistákban, és nem tudom elviselni, ahogy a katolikusokat fikázzák, pedig ők sem tesznek másképp, ahogy ők...

mindegy, nehéz lenne leírni, hogy miért pont szabker =) talán a feelingjük miatt =)

nagyon várom a lendületet, már csak hónapok kérdése =)

kevesebb mint egy hónap és 16 ... gyakran akartam ennyi idős lenni, de most legszívesebben visszatekerném az időt... nem akarok ilyen gyorsan felnőni... bár visszamehetnék a múltba!

rengeteg mindent megváltoztatnék

tegnap ismét rájöttem arra, hogy ő és én sosem leszünk barátok, meg úgy semmik... idegen maradunk örökké

rengetegszer gondoltam már erre, de csak kevésszer eszméltem rá újra és újra, hogy ez tényleg így van, és ezen már nem lehet változtatni...

amit elrontottam, azt elrontottam... nem köszönünk egymásnak, nem beszélgetünk, akkor szólunk egymáshoz amikor nagyon muszáj... és ez így van jól

tegnap beszélgettem pár refissel, van amelyik aranyos, de van akit utálok, igaz nem szabadna így éreznem de ez van, és először ő is csatlakozott hozzánk, majd inkább külön ment

szerintem azért mert én is ott voltam

kerüljük egymást elég régóta

meg aztán láttam vele az ajtóban beszélgetni, igazából akkor esett le ez az egész... köztük még időben rendeződtek a dolgok...

sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy itt miért nem? miért történtek így?

de tudom, hogy így kellett történnie...

és ezek nagyon megváltoztattak

hiszem, hogy mindennek célja van, Isten nem tesz hiába semmit az életünkben...

hát rossz, hogy így alakult, de ez van! =)

ma búcsúztatjuk az egyik legjobb barátom anyukáját, megy ki Angliába, és februárba a srác is elmegy... nem tudom mi lesz velem, ha már csak egy jó barátom marad velem, ő is messze tőlem... 25 km, az is sok =D főleg Anglia, nagyon messze van...

de olyan jó tudni, hogy van aki mindig mellettem van, aki az életem része!Isten... nélküle elvesznék... nem tudnék élni

sokszor eszembe jut az is, hogy ha nem Istené lenne az életem, akkor már biztos véget vetettem volna az életemnek... olyan jó hozzá tartozni! =)