Minél inkább a könyv vége felé közeledek, annál jobban kirajzolódik, hogy milyen kapcsolatot szeretnék.
Pontosabban, hogy mit szeretnék a kapcsolatban.
1. Szenvedélyt. Flörtöt.
Talán ez hiányzik majdnem a legjobban. Az első helyen holtversenyben van a következő ponttal.
Mindent elsöprő érzések garmadát szeretném átélni, félelem, gondolkodás, kételyek nélkül. Egyszerűen csak szeretném átadni magam az érzéseimnek anélkül, hogy egy percig is uralna a gondolat, hogy mi van, ha a másik felem nem ezt érzi? Vagy nem olyan elemi erővel érzi, mint én? Kérdések nélkül szeretnék elmerülni a szenvedély minden lehetséges módjában azzal az érzéssel, hogy ugyanúgy, ha nem jobban akar engem, mint én őt, és ő is ugyanúgy oda van értem, mint én érte, olyan hatással vagyok rá, mint ő rám. Hogy az érintésem ugyanazt váltja ki belőle, mint az ő érintése belőlem: bekapcsolja az érzékiséget, felpezsdíti a vérem, elönt a vágy, úgy, hogy még többet akarok belőle. Azt akarom, hogy ő is úgy vágyjon rám, ahogy én rá. Szeretném érezni, hogy kíván, hogy akar engem, hogy szeret, hogy megőrül értem...
2. Romantikát.
Szép szavak, vallomás, gyengédség, érintések, őszinte összebújós beszélgetések. Elegem van a filmekből, amik a beszélgetéseket helyettesítik!!!
3. Társat.
Aki biztat, aki támogat, aki támasz, aki biztonságot ad (fizikailag és érzelmileg is), aki MEG AKAR ISMERNI, és képes is ezért tenni (kérdez, figyel, megjegyez, eléri, hogy teljesen megbízzak benne), aki nem adja fel, amikor azt mondom, hogy "semmi" vagy hogy "sötét a lelkivilágom", aki kíváncsi az érzéseimre, a gondolataimra, aki nem szégyelli azt, hogy keresztény a barátnője, és tudatalatt sem sugallja azt, hogy változzon meg, akinek úgy vagyok jó, ahogy vagyok, sőt, különlegesnek tart, és ezt érezteti is, aki közel enged magához, aki figyelmes velem, aki a tenyerén hordoz, aki nem helyez elém semmit, aki szeret időt tölteni velem, és nem menekül el hülye indokokra hivatkozva, és ezt még lehetne sorolni...
Tudom, vegyek egy kutyát, vagy nézzek meg egy romantikus filmet.
