Van egy dolog, ami napok óta bennem van, és valahol rendkívül dühít. Az, ahogy az emberek tönkreteszik a másikat. Adott egy ember, aki szeret, bízik, számít valakire, közel enged valakit, erre a másik valamilyen okból kifolyólag megcsalja, ezzel mindent összetörve benne, teljesen kisemmizi. Elintézi, hogy a következő kapcsolatában, ha lesz, akkor ne legyen képes újra bízni a párjában, hiába vágyik a szeretetre, képtelen lesz elfogadni vagy ami még rosszabb adni. Egy ember tönkretett valakit, utána az a másik még valakit, és elindul a lánc. Úgy megütném az ilyeneket...
Az ilyen lányokat, mert általában lányok a hunyók, annak ellenére, hogy jó magam is ezt a nemet képviselem, sajnos ezt kell mondanom. De látom a másik oldalt is. Nem mindenki ilyen. Nem mindenki akar szenvedést okozni vagy fog okozni. Általában azok az emberek, akik már mentek át a "halál árnyékvölgyén" pontosan tudják milyen a senki földjén kempingezni. Nem buli, maradjunk ennyiben. És mivel tapasztalta ezt az oldat, úgy gondolom, aztán lehet, csak én vagyok ilyen, hogy pont ezért, mert tudja milyen fájdalmat lehet okozni egy másik embernek, ezért nem fog olyat tenni, amivel ezt kiváltja. Mert jobban szereti ennél, és nem ezt kívánja neki, de még az ellenségének sem.
Aztán itt vannak ezek a kétes életű "hölgyikék, és úriemberek", akik tönkretesznek másokat. De ha már beütött a krach, és áldozatok vagyunk, akkor két dolog közül választhatunk: vagy hagyjuk, hogy ez elpusztítson, hogy soha ne álljunk fel, minden jót eltoljunk magunktól, mert ezáltal téves önképünk alakul ki, elhisszük az ilyen szemétládák miatt, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot, nem hiszünk a szerelemben, feladjuk az életünket...
Vagy
Felállsz, sokkal erősebben, mint valaha, és ahelyett, hogy kicsinyes bosszúkba bocsátkoznál, megmutatod neki, hogy ő számodra egy senki, és boldog leszel valakivel. Megmutatod, hogy egy nála sokkal értékesebb ember szeret téged, mert megérdemled, és mert ő is megérdemli, hogy veled egy teljes embert kapjon. Megcsaltak? Megbántottak? Kihasználtak? Sosem szabad olyan emberrel ezt éreztetni, olyan embert büntetni, aki erről nem tehet, mert még csak köze sem volt hozzád. Ő most van az életedben, nem pedig a múltad része. Tekints el attól, aki szenvedést okozott neked. Lépj tovább, hagyd, hogy szeressenek. Válj olyanná, aki akarja, hogy szeressék, mert minden ember erre vágyik. Hogy szeretve legyen, és hogy szerethessen, hogy bízhasson valakiben, közel engedhessen valakit. Nem szabad hagyni, hogy egy valaki, aki tönkretett az életed egy bizonyos szakaszában elvegye tőled a jövődet, a boldogságodat valakivel, hogy a párod és közéd álljon! A legnagyobb bosszú nem az, ha visszatörleszted, amit kaptál. Hogy meghúzod, és otthagyod, hogy na tessék, szar érzés mi? Nem. Az intelligens bosszú szerintem az, ha boldog leszel egy nála sokkal jobb emberrel, lehet, hogy nem jobb, de ha ezt elhiteted az exeddel, hát, főleg, ha nő az illető, megeszi a sárga penész. Főleg, ha a kapcsolat, amiben benne van egy fillért nem ér, főleg, ha nőként semmit nem ér.
Merj boldog lenni, elhinni, hogy neked ez jár! Az élet szépsége nem a nagy dolgokban rejlik, hanem az apróságokban, amik összeadódnak. Önmagában az élet nem szép, nem mindig az. Van, amikor a legcsúnyább oldalát mutatja meg neked. Ha erre nézel, kiábrándulsz. De ha részletekben hagyod magad elveszni, akkor látni fogod, hogy a legocsmányabb arcban is vannak gyönyörű vonások. Pont, ahogy az életben is. Az ember, akit szeretsz, viszont szeret. Hoppá, egy. Van, akire számíthatsz a nehéz időkben, kettő. Van munkád, igaz, nem a legjobb, és nagyon sok okod van a panaszkodásra, mert a fizetésedből sem jössz ki, és sokat dolgozol, de van munkád. Három. Ott a családod, nem is kell messzire menni. Lehet, hogy sokat veszekedtek, nem értitek meg egymást. Mindenhol vannak ilyen gondok. De van családod. Sokan a fél kezüket odaadnák, ha akár egy ilyen pici közösségük is lehetne, anyával, apával. Négy. Nem sorolnám tovább.
Mitől félünk tehát? Attól, hogy egy kapcsolat felelősséggel jár, és ez rémisztő? Az, nagyon is az. De mindenben van felelősség. Nem lehet megúszni. Kiakaszt a komoly kapcsolat szó? Hát igen, ez már nem az óvoda, ahol fogjuk egymás kezét, és ennyi elég a boldogsághoz. Minden nézőpont kérdése. És mindent meg lehet beszélni.
Hogy téged kiborít az, ha egy kapcsolat elkezd komolyra fordulni, mert te még nem vagy készen rá. Semmi gond, a dolgok lelassítása is opció, nem csak az, hogy kilépek, amikor már magasabb szintekre lehetne lépni. Vissza kell venni, és ott, ahol hiányosság van, pótolni azokat.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy szomorkodj, nyalogasd a sebeid, hogy félj. Kockáztatni kell. Van, amiért, akiért érdemes. Honnan tudni, hogy ki éri meg? Sehonnan. Nincs ráírva senki homlokára, hogy "kerüld el messzire" vagy, hogy "őt válaszd". De egy idő után, tapasztalatok után, kiszúrod azt, aki csak ki akar használni, majd lelép. Látni fogod rajta. Az emberek nem tudják hosszú ideig megjátszani magukat, és ha akarnak valamit, azt azonnal akarják. Ha kicsit várakoztatod, kibújik a szög a zsákból. Ledobja az álarcot, és elpályázik, mert nem kapja meg, amit akar csak úgy. Máris kiesett egy. A kockáztatás nem mindig abból áll, hogy fejest ugrasz valamibe. Van, amikor csak a sorok mögé kell nézni. Ki, hogy viselkedik másokkal, milyen döntéseket hoz, kik a barátai, miről, hogyan beszél, mit, hogy él meg. Ha nyitott szemmel jársz, meglátod egy perc alatt ki az, aki csak játszik, és ki az, aki "megéri a kockázatot". Milyen kockázatot? Azt, hogy megnyílj előtte, teret adva neki, hogy bánthasson. Ez a kockázat. Belemenni egy kapcsolatba valakivel, akiről csak annyit tudsz, hogy nem játékos. Szerintem ezt jelenti kockáztatni. Ismeretlen vizekre evezni valakivel, aki vagy beborít a vízbe, vagy tovább evez veled.
Bárhogy is lesz, megéri, mert mindkét esetben fejlődni fogsz. Szeretni fogsz, hinni, és bízni, amik a legfontosabb emberi cselekedetek. Sosem szabad ezekről bárki miatt, vagy bármilyen fájdalom miatt lemondani.
