Tudom, hogy az a személy, akihez szólnak az írásaim nagy részei nem olvassa a blogomat, de remélem, hogy a közös barátunk, akit megkértem, hogy őt válassza rámutat arra, hogy csak akkor lehet szabad, ha stabillá válik az érzelmeit illetően és ha meggyógyul a múlt minden sebéből.
Ahogy vizsgálódok magamban, hogy mit rontottam el a kapcsolatunkban, mit kellett volna máshogy, illetve mi vezetett a szakításhoz, annál több mindent értek meg az életével kapcsolatban. És ez az igazán érdekes, hogy elsősorban nem a saját motivációimat, nem azokat a dolgokat látom meg, amik bennem hibádzanak, hanem azt értem meg, ami őt ezekre a döntésekre sarkallta. A múltját. Úgy, hogy ő nem mesélt róla semmit sem.
Nem az volt az elsődleges probléma, hogy nem tudott engem kezelni, mert annyira bonyolult lennék, hanem az, hogy kiskorában mit tapasztalt a szüleitől, milyen kapcsolat alakult ki közöttük. Ehhez hozzájöttek az évek negatív tapasztalatai, hogy megcsalták, kihasználták, bántották őt. Ezért elzárja, falakkal veszi körül magát, érzelemmentessé akar válni, mert túl sok fájdalom és szenvedés érte. Csak ezzel a jót is kizárja, és bebörtönzi saját magát. Elveszíti a szabadságát, amit úgy akar visszaszerezni, hogy kilép a párkapcsolatból.
Csak akkor érzi biztonságban magát, ha nincs kapcsolata senkivel sem, vagy ha ez a kapcsolat nagyon minimális.
Úgy érzem, hogy az, hogy a kapcsolatunk már az elején megromlott, kifogás. Ahogy az is, hogy attól félt, mikor szakítok vele, vagy hogy túl komplikált neki a személyiségem, vagy hogy sokat "veszekedtünk", nyűglődés volt az egész stb. stb. Ha valaki elkezd hozzá közel kerülni, akkor elmenekül. Szeretném tudni ennek az okát. Szeretném őt megérteni. Lehet, hogy azért idegesítettem, mert nem az voltam, amihez/akihez hozzá volt szokva. Nem tudta kezelni azt, hogy tőlem nem csak a rosszat kapja. Nem tudta elfogadni, hogy valaki szereti annak ellenére, amennyire vágyik erre. Nem tudta megérteni, hogy valaki a jót akarja neki, és többnek látja őt, mint amilyennek ő tekint magára.
Ezért kell neki egy új kapcsolat. Mert abban nincs még kötődés, nem alakult még ki bizalom, nincs felelősség, nincs az, hogy valaki közel kerül hozzá. Alacsony önbecslése van, ezért olyan lányt választ, akit a szintjének valónak érez, akihez nem kell felfejlődnie, változnia. Ezzel csak az a gond, hogy így sosem fog előre jutni, sosem fog fejlődni az érzelmi intelligenciája., Fél az újtól, a változástól, attól, amit nem ismer, ezért marad inkább a rossz mellett, amit ismer, amit tud kezelni, amit úgy fogad el, hogy neki az jár, semmi több vagy jobb.
Alul értékeli magát, mert ezt éreztették vele, mert megalázták, eltiporták. Ahelyett, hogy szembenézne a fájdalommal, és az élet részeként tekintene rá, ami sokkal inkább előre viszi, semmint hogy hátráltatná. Ez afelé szükséges rossz. Úgy lelki gondoznám őt. De engem ellökött magától, és csak abban bízhatok, hogy a mostani barátnője nem lesz önző vele, és képes lesz szembenézni önmagával, hogy egy működő kapcsolatban legyen része, miután meggyógyult lelkileg.
