A fiúk nem képesek feldolgozni érzelmi/lelki dolgokat, ezért bezárkóznak, amikor valami olyan dolog történik velük, ami ebbe a kategóriába esik. Van, aki kicsit képes megnyílni, és beszélni az érzéseiről, de az átlag erre képtelen. És amúgy is, ha akar róla beszél, ha nem, akkor nem. Mit kell ezt erőltetni?
Minél előbb megértik ezt a lányok, annál kevesebb ebből eredő vitától, bántástól, na meg sírástól kímélik meg magukat. Erre valók a barátnők! A szívás akkor kezdődik, amikor egyedül kell szembenézned ezzel, mert a barátnőd nem igazán áll melletted, sőt, felcímkézi magát különböző jelzőkkel, ezzel tudatalatt kihúzza magát a barátnő feladatai alól.
A munkahelyemen ül mellettem egy kolléganőm, aki már a 40-es éveinek közepén jár, és olyan bölcs dolgokat tud mondani a kapcsolatokról, férfiakról, hogy csak lesek, hogy eddig ezt én miért nem hallottam senkitől sem. A velem szemben ülő lány 4 hónapos kapcsolata általában a téma, meg a srác viselkedése, és annyi hasznos dolgot tanultam, mióta itt dolgozom, hogy azt kívántam több ízben is, hogy bár előbb tudtam volna ezt meg azt.
Tanulság: Ne legyenek nálad fiatalabb barátnőid. Vagy legyenek, de akadjon azért tényleges élettapasztalattal rendelkező NŐ is köztük. Ha kellően nyitott az ember, egy másik világ nyílik meg előtte, ha akar tanulni. Annyi újat tanultam az elmúlt hetekben, amiket biztos, hogy kamatoztatni fogok majd a következő párkapcsolatomban.
Újfent megkaptam a letolást a kiszámíthatatlan, érthetetlen döntéseim miatt, de aki nem ismer, és nem tudja, hogyan működök, nem is fog megérteni sosem!
Nem kezdem el magyarázni a tetteim okát, úgysem értenék egy, kettő, nem nekem, illetve nem csak nekem kellene önvizsgálatot tartani, amit köszönöm szépen, most is teszek, hanem az állítólagos barátnőmnek is. Meg még pár embernek.
Ha majd valakit egyszer érdekel és hajlandó is lesz végig hallgatni beleszólás nélkül, akkor szívesen elmondom, hogy miért döntöttem amellett, hogy kilépek néhány ember életéből. Maradjunk annyiban, hogy az ő érdekük volt az elsődleges szempont, amit figyelembe vettem a döntéshozatalnál. Ne higgye senki, hogy én nem szenvedek attól, hogy nem beszélek velük vagy hogy nekem nem hiányoznak.
Hát dehogynem! Nem csak miattuk nem működik a barátságunk, hanem miattam sem. A beismerés az első pont a javulás, a jó irányba változás irányába. Majd egyszer elmondom E-nek, ha adódik lehetőség, hogy azért ért ez itt véget, mert nem akartam haragudni rá, más egyéb dolog felelősségének centrumába állítani, vagy hibáztatni akár egy percig is. Meg nem is bírok most ránézni. De a legfontosabb az az, hogy tudom, hogy valakinek nagyobb szüksége van a barátságára, és mondtam, hogy nincs szükség választásra, én önként lelépek. Amúgy is szeretnék egyedül lenni, és nálam, milyen meglepő, az egyedüllét tényleg azt takarja, hogy nem nagyon kommunikálok senkivel a magánéletemről. Sajnos most a család sem kivétel.
Egyedül kell rendbe raknom magam. Szeretnék kizárni ideiglenesen mindenkit. Nem kérek információt senkiről sem. Mindenki azzal jön, hogy foglalkozzak magammal is, ne csak mindig másokkal. Most bezárult a lelki kapum, senki se be, e ki. És ez nem rossz, sőt, szerintem ez jó dolog, kicsit néha remetéskedni, mert sok dologra rájön az ember. Én így tudok tovább lépni. Nem akarok ezerszer elrágott kliséket megkapni, mások élettapasztalatait, bölcsességeit, köszönöm, ezeket én is nagyon jól tudom. Amire ilyenkor szükségem van, az a szeretet, egy ölelés. Felesleges szavakat nem kérek.
