Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. Másokkal lenni feladat. Nemcsak öröm - de nagy munka is. Figyelni, alkalmazkodni, kifelé fordulni, odaadni… És van, amikor már nincs mit adnod. Ilyenkor már csak a tartalékodat emészted, s észre sem veszed, hogy szüntelen önvédelemben élsz.

Pihend ki a másokkal való kapcsolatok fáradalmát. Ebben sokszor azok is benne vannak, akiket szeretsz. Ők sem jöhetnek most a közeledbe. A magány: szent állapot. Nem akkor, ha valaki végleg benne marad, hanem akkor, ha időnként, átmenetileg, megvalósítja.

Ahogy a lélegzetvételünk is kettős: kilélegzünk és belélegzünk, úgy a lelkünk is kettős: kifelé fordulunk és befelé. Az egészséges ember így működik. Magammal vagyok - és veled. Magammal vagyok - és veletek. Odaadom magam - és visszaveszem. Ez így normális. Rohanó életünk kibillent ebből az egyensúlyból. Ne engedd! Érezd magad jól, egyedül. És teremtsd meg ezt az állapotodat, ha kell, erővel is.

Müller Péter megint tökéletesen leírta, ami bennem zajlik. Tessék, a magyarázat a mostani "viselkedésemre". :)

Nekem ez most így jó, egyedül. Más is van igazából több ok, amiért ezt az állapotot választottam. 
De ez a lényeg. A többi csak kiegészítés, apró betűs rész, ami annyi, hogy másoknak is jelenleg ez a legjobb.
Már megkaptam, hogy érthetetlen a viselkedésem, de ha valaki komolyan venné a "fáradtságot", ami azt jelenti, hogy nem csak odafigyel, meghallgat, hanem értelmezi is azt, amit mondok, akkor meg tudná érteni mi motivál, mit miért teszek. Rém egyszerű :) Na, majd egyszer, hátha akad ilyen bátor önkéntes, akinek ez kihívás lesz :)