Nem minden férfi tud majd engem kezelni, de aki képes lesz rá, az tudom, hogy maradni fog az életemben.
Minél több fiú barátom van, annál jobban kirajzolódik bennem, hogy milyen ember "jöhet szóba", így hülyén fogalmazva.

Ma az edzőteremben volt egy igen helyes "pasi", aki általánosban eggyel felettem járt, és pihenő időben őt figyelve, mert hát jót tesz egy jó pasi az ember lánya szemének meg lelkivilágának, rájöttem, hogy a magas, "mackósabb" értem ezt úgy, hogy vállas, izmosabb, férfias vonásokkal rendelkező férfin akad meg a szemem először. Igen, férfias vonásokkal rendelkező férfin, mert nem minden férfi férfias. A szakáll, a bajusz, a szőrös láb, a mély hang, a valami a lábuk között nem teszi a férfit férfivá.

A jelleme, a karaktere, a kiállása miatt férfi a férfi. És mellém határozottan egy férfi kell, mert egy tűzről pattant, heves vérmérsékletű, bonyolult lányt nem könnyű kezelni. Csak egy férfi tudja, hogyan viselkedjen egy nővel szemben, a kisfiúkkal csak a szívás van, mert érzelmileg éretlenek. Ha egy pasi nem tud felnőttként viselkedni, értem ezt úgy, hogy bizonytalan a döntéseiben, kettős mércével mér, te felelj meg az elvárásainak, de ő meg se közelíti a férfi fogalmát, ha érzelmileg instabil, mert nem képes túltenni magát dolgokon vagy megbocsátani, amit meg kell, ha nem tud önálló lenni, folyton függ valakitől, ha menekül és fél... na az ilyennek nem kapcsolat való, hanem terápia. Vagy egy jó nagy nyakleves, hogy észhez térjen, és felnőjön végre a feladathoz, amit életnek hívnak.

Befejeztem a kisfiúkkal való foglalkozást. Nem nevelek fel senkit. Vagy férfi az illető, vagy ne is akarjon komoly kapcsolatba kerülni velem. Egyedül a férfiak jöhetnek szóba, és van egy olyan érzésem, hogy ez három személyre fog korlátozódni: Jackre, Johnnie-ra és Jimre. Csak akad a földön egy férfi? Aki nem gyerekeskedik.

Kétlem, sajnos.