Minél távolabbról nézed a múltat, annál tisztábban fogod látni a hazugságokat benne. Azt hittem, egy olyan emberrel van dolgom, akinél senki nem fog jobban szeretni és elviselni. Aki felnőtt már a szerelemhez, vállalja a felelősséget, tovább megyek: aki egyenes, és tartja magát a szavához.

Minél több hazugság került napvilágra, annál mélyebb fájdalom és megbánás tudatosult bennem.. És rengeteg kérdés vetődött fel. Mikor múltak el az érzései? Miért nem szólt, mikor megbeszéltük a legelején, hogy ha már egyikünk nem érez már úgy, akkor nem marad a másikkal, csak azért, hogy ne bántsa meg. Erre tessék! Ki tudja mióta találkozgatott már valakivel, aztán meg 1 hónapra rá kapcsolatban. Ez nem menekülés volt egyik kapcsolatból a másikba... hanem gyávaság. Gyáva volt kimondani, hogy nem szereti már a másikat, és csak egy ürügy kellett a szakításhoz. Ez ám a korrektség a köbön.

Felemelsz valaki a sárból, majd egy rántással a helyén találod magad, legyengítve és kisemmizve.
Talán nem is a sok hazugság fáj..hanem az, hogy hagytam, hogy egy olyan ember szeressen, aki nem tudott hűséges lenni hozzám, nem tudott kezelni, elfogadni, értékelni.

Kereshetném magamban a hibát, hiszen minden két emberen múlik és emészthetném magam.. de tudod mit.. csak azért sem fogom, mert ezt nem én rontottam el. Vannak dolgok, amiket igen, de folyamatosan próbáltam korrigálni, és talán a legnagyobb hibám annyi volt, hogy meg akartam felelni. De soha többet, senkinek sem.

Nő vagyok, aki lángra lobbant, ha hagyod. Nő, aki szeret, úgy, ahogy senki sem. Büszke, mert elsétálok, gyenge, mert visszanézek. Igen, túlságosan is törődök másokkal, de ilyenné nevelt az élet. Sok rosszat kaptam, ami arra sarkall, hogy mivel tudom milyen érzés a másik oldalon állni, pont emiatt ne tegyem meg ezt másokkal.
És nem is teszem. Hibázok. Mindig és mindenben, de tanulok belőle, és még egyszer nem követem el ugyanazokat.

Nő vagyok, aki egyszerre erős, és erőtlen. Nő, akinek szüksége van arra, hogy szeressék, hogy legyen egy biztos pont az életében, de ugyanakkor fontos megőriznem a függetlenségem.
Néha szárnyalnom kell. Soha nem fog még egyszer senki sem visszahúzni, elvenni az energiámat, vagy sarokba állítani. Vagy egyenrangú fél vagyok a kapcsolatban ugyanannyi térrel, vagy Pá.

Optimistán tekintek a jövőre, tele vagyok tervekkel, nem bírok megmaradni egy helyben, pörgök ezerrel. Ilyen vagyok, más nem leszek. Megtanultam önmagam lenni, és senki kedvéért nem változtatok ezen, sőt semmin sem, csak, ha úgy látom, hogy árt másoknak. Igen, pont ezért építettem le barátságokat, mert bántottam őket. Mert szeszélyes vagyok és bonyolult. Kihívás, ugyanakkor nyugalom és békesség is, ha erre van szükség. Gyorsan változom, és amire büszke vagyok az az, hogy olyan a lelkem, mint egy főnix: képes a hamvaiból újjá születni, állandóan megújulni. Képes vagyok megváltozni. És most akarok is. És jobb leszek.

Nem foglalkozom a múlttal, és teszek a boldogságomért. Megbocsátok, hogy tovább lépjek, elengedek mindent, hogy szabad legyek. Szeretnék szeretni, ha eljön az ideje, és szeretném, ha engem is szeretnének. Őszinte kapcsolatban lenni egy olyan férfival, aki meri vállalni az érzéseit, nem pedig olyannal, aki egy kifogásokkal tűzdelt és hazugságokkal kidíszített maszk mögé bújva takargatja a gyengeségeiket, a hiányosságaikat, a gyávaságot, a félelemeit.

Aki érzelmileg kisfiú mindig az egyszerű nőket, bocsánat, lányokat fogja keresni és bevonzani, mert a nőket nem tudja kezelni, valósággal menekül tőlük, miközben a saját lelkivilágát nyugtatgatja, hogy túl bonyolultak neki, nem tudja kezelni őket, blabla. Holott tudná és tudja is, csak fél. Fél az igazi szerelemtől, attól, hogy valaki szereti, ismeri, elfogadja, bízik benne. Olyan emberre van szükségem, aki a párom lehet, nem csak egy ideiglenes útitárs, amíg rám nem un. Olyan valakire, aki hagy szállni, mert bízik bennem, hogy visszatérek, akivel tervezhetek, akire bizalommal rábízhatom magam, mert nem fog az első problémánál kifordulni az ajtón.

Viszonzásul pedig én is ilyen ember leszek az életében. A nő, a társ, a másik fele, a legjobb barátja, a játszótársa, vagy amire szüksége van, és ami én is lenni akarok számára. Egy biztos, ha valaki küzd értem, én is küzdök, és kitartok mellette, ha ő is mellettem.
Mint most, bár értelmetlen, de még várakozom. Mintha hajóra várnék a reptéren...
Az emberek sétálnak el, nem az érzések. 

És lehet, hogy most becsukódott néhány ajtó előttem, de már kapkodom a fejem, hogy hol fog kinyílni a következő. Mert bizony adódni fog a lehetőség a jóra, a boldogságra, és nem szeretném elmulasztani. Lehet, hogy külföld, lehet, hogy egy férfi, aki megdobogtatja a szívem, bár most még van lakója, és nem hajlandó költözni.

Sosem lehet tudni. A lényeg, hogy nyitottnak kell lenni a jövőre, és ötletelgetni, tervezgetni, és tenni, hogy meg is valósuljon.