Most nem teszek ki idézetet, hanem egy nagyobb lélegzetvételű posztot fogok írni, leginkább magamnak.

Tudom, hogy most jó páran haragszanak rám, és őszintén szólva minden okuk meg van rá. Két ember van konkrétan, akiről tudom, hogy neheztelnek, és remélem lesz egy nap, amikor mindketten megértik majd a döntésem okát, illetve, hogy megbocsátanak. Főleg E. 

Továbbra is az ő érdekében szüneteltetem ezt a barátságot. Igen, erősnek mutatom magam, és az is szeretnék lenni, de a legjobb barátomról van szó. Át akarok lendülni ezen a holtponton, ahol nem akarok megbízni benne, de még nem megy. Nem szeretnék haragudni rá, de most csak ezt érzem. Szeretem őt, de valahogy részemről nem működik a barátságunk, és jobbnak látom, ha eltávolítom magam az életéből. Igaza van M-nek, túl bonyolult vagyok.
Néha még én sem értem magam. Tudom, hogy E most nagyon haragszik, nem érti a dolgokat és mindennek elhord, de nem baj, mert így hamar túlteszi magát majd ezen, és ott van neki M, nagyon szorítok nekik, hogy jó barátok legyenek :) Örülök, hogy jóban vannak, és a világ kincséért sem akarok közéjük állni. Sőt. Ha elhagyom az országot, ami megint belekerült a pakliba, akkor tényleg nem fogom hátráltatni őket semmiben sem.

Még mindig túlságosan törődök velük, szeretném tudni, hogy hogy vannak de ezt nyilván nem fogom kimondani, pláne nem kimutatni, mert nem szeretném, ha tudnák. Maradjak bunkó paraszt előttük, aki nem jó barát, barátnő, aki bonyolult, érthetetlen, hisztis, gyerekes, és a többi.
Imádkozom értük mindennap, és azzal, hogy úgy döntöttem kizárom őket az életemből az egyik legnehezebb lépésre szántam el magam, de most még utoljára másokat helyeztem magam elé. Jó, csak szeretném, ha így lenne, mert mindig én leszek az utolsó a sorban. Én választottam a tudatlanságot, hogy semmi információ  ne jusson el róluk hozzám, most ha megdöglök is, tartom magam ehhez. Büszkeség. 

Nem baj, ha negatív színben maradok meg számára, régen valahol szerettem volna, ha tudja, hogy nem akarok rajta kívül mást, de már nem szeretném, ha erről tudomást szeretne. Inkább marad a színjáték, hogy naná, hogy nem jelent semmit, pont ahogy én sem neki, természetesen nem szeretem, ahogy ő sem engem.

Tudtam, hogy zavarja, ha bizonyos fiúval beszélgetek, ezért megszakítottam ezzel a személlyel a beszélgetést, és a mai napig nem beszélünk, pedig már rég szakítottunk. Egyszerűen nem oszt, nem szoroz a srác jelenléte az életemben, és nincs is miről beszéljek vele. De más fiúval sem. Igazából frászt kapok, ha rám ír egy srác, vagy ha meglátom, hogy üzenetem jött facebook-on, ezért már fel se lépek, csak K, M húga miatt. Szeretném, ha minden pasi békén hagyna. Foglalt a szívem, bár a lakója elköltözött. Amíg szeretek valakit, addig hű vagyok hozzá, attól függetlenül, hogy jelen van-e az életemben, vagy sem. Szívás valahol, de amúgy sem álltam volna neki pasizni.

Jelenleg ott tartok, hogy a kutyámmal fogok megöregedni, ami azért vicces, mert nincs is kutyám. De ami késik, nem múlik :)  Nem szeretnék kapcsolatot. Mással.

Hétfőn kiderül, hogy mi van a pakliban: maradok vagy megyek. 

Isten újfent válaszolt az imáimra, eddig úgy éreztem, hogy szavak nélkül maradtam, de hallottam -ennyit az információ kizárásáról...- néhány dolgot, amiért szólhatok. Szeretném, ha boldogok lennének, nagyon is, remélem azok is.

Két hete nem beszéltünk, olyan, mintha hónapok teltek volna el. Nagyon fura. Néha már az arcát sem tudom felidézni, vagy a hangját. De fél 5-kor meg fel tudok kelni... Meg vele álmodtam, és szomorú volt. Remélem nem az, és hogy minden rendben vele :) Bár tudom, hogy így van.