Én azért szeretlek, aki vagy. Nem akarom a hibáidat megváltoztatni, mert az is te vagy. Azért szeretlek, mert ha százezerszer is veszünk össze, mindig visszatalálunk egymáshoz. Mindig képes vagy mosolyt csalni az arcomra, még akkor is, amikor nem akarom, amikor körbe vesz valami más és magányra vagyok. Te akkor is rám találsz, mert mindig velem vagy. Bennem, legbelül. És pontosan ezért szeretlek, mert sose felejtem el azt, amikor a legnagyobb zűrzavarban a fülembe súgtad, hogy ne féljek, amíg téged látlak, ne féljek, mert mindig látni foglak.