"A fenébe is, hiányzol. Egyszerűen csak ennyi. Csak. Mintha ez egy apró semmiség lenne, holott ez nem igaz. De az, hogy most egyedül küzdök a holnapért, okkal történik. Holott csak ülök és várok. Várom, melyikünk adja fel előbb a harcot, amit már hosszú hetek óta folytatunk. Büszkeségből mindketten jelesre vizsgáznánk. Csak ne vegyük számba az áldozatokat. Még élek. Azaz mégsem. Már régóta nem az életről, hanem a túlélésről szólnak a napok. Ki áll nyerésre? Hányszor gondoltál rá, hogy írsz nekem? És vajon én? Nyerhetünk egyáltalán? Tényleg erről szólna? Ha igen, és ezzel vége lehet, megengedem, hogy legyőzz. Csak történjen már valami… Legyen már vége."