Kaptam egy igen hosszú levelet a Naptól, és nagyon összeszorult a szívem azon, amit írt. Ugyanezek a kérdések vannak bennem is, amiket feltett. 8 éve szeret. 8 éve! Volt egy kapcsolata, ami 5 évig tartott, és ilyet ír, hogy szerette a lányt, de messze nem annyira, ahogy engem. Teljesen elszomorít ez az egész. Sosem fogom szeretni, sosem lesz iránta semmilyen érzésem sem, csak barátként tekintek rá. Ezt ő is tudja, és mégsem adja fel. 

Elszomorít, mert egy nagyon rendes srácról van szó, hűséges, kedves, néha nagyon hülye, szinte a 0-ról építette fel az életét, annyi mindenen átment, érzelmileg is a helyén van, racionálisan is, érett gondolkodású, talpraesett... És mégis megcsalták, kihasználták, és a szakítás után már volt valakije a volt barátnőjének. Nem ezt érdemli. 
Nem is az, hogy megsajnáltam, csak tényleg szomorúságot érzek miatta, mert ha van valaki, aki igazán "megérdemli" hogy szeressék, az ő. Rengeteget bele tud és akar is tenni egy kapcsolatba, tisztelem, mert érzelmileg is tud felelősséget vállalni, és férfi lenni ezen a téren is.

Volt, hogy elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna, ha 2006-ban összejövök vele. Lehet még mindig együtt lennénk.
De akkor mást szerettem, és megmondtam neki, hogy így nem kezdek bele egy kapcsolatba. 14 éves voltam...
Amikor meg lett volna úgymond lehetőség, hogy kialakuljon valami, tudtam, hogy nekem ő nem több barátnál, egy számomra kedves, régi barátnál, és sosem fogok iránta úgy érezni, ahogy most érzek. Nem lobbantott lángra. Mintha a bátyám lenne. Nagyon sok helyzetben egymás mellett voltunk, nagyon jó meglátásai vannak, és különösen bírom, amikor férfi oldalról jár körbe egy témát, mondjuk egy érzelmi helyzetet. Sokat tanultam tőle. Nagyon ért a kapcsolatokhoz, meg úgy a nőkhöz. Mégis úgy érzi, hogy nem kell senkinek, pedig egy nagyon értékes srác. Őszintén kívánom neki, hogy megtalálja azt az embert, akivel nagyon boldog lesz majd, és minden klappolni fog.

Egy percre megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mégis erőt vennék magamon, és kapna egy esélyt. Mit érnék vele? Bizonyítanám, hogy valakinek kellek? Úgy, ahogy vagyok? Bonyolultan? Azt csinálnám, amit Mari? Dobta a nagy szerelme, és bosszúból összeházasodott mással. Mire ment vele? Az egész életét úgy élte le, hogy mindvégig boldogtalan volt, mert mást szeretett, ráadásul más valaki életét is tönkretette. 

Ez nem én vagyok. Bántotta már az élet eleget, nem fogok még én is rátenni egy lapáttal. Nagyon jó barátom, és ennyi. Nem fogott meg, ahogy valaki tette. Nem vonz egyáltalán. Bezzeg... na mindegy. Egy nap talán úgy ébredek fel, hogy nem fogom szeretni. Vagy legalább jó ebben a hitben lefeküdni aludni. Bilibe lóg a kezem. Határozatlan ideig fogom szeretni... R.b.szt.m.