Ne ítélj el! Megteszem azt én magam is… A legnagyobb bírám én vagyok!
Soha ne ítélj el… nincs szükség rá. Ne félj attól, hogy miután fájdalmat okozok, jól vagyok. Nem vagyok jól! Marcangol. És pár napig hagyom is, nem teszek ellene, mert érezni akarom tettem súlyát. Akarom, hogy üssön, mert elkövetni még egyszer nem akarom!
Én nem lépek át a következményeken, levonom a tanulságot és utána mindig jobb emberként lélegzem tovább, még ha ez csekély vigasz is bárki számára.
A Világ tovább mozdul… s én mozdulok vele, mert mást nem tehetek. Ez az Élet, amit élünk. Nem áll meg… Ne ragadj le egy sérelemnél Te se.
Bántam meg dolgokat, tettem olyat, amire nem vagyok büszke, de ami megtörtént, azt már nem törölhetem ki soha, végigkísér az utolsó pillanatomig. Nem Te, csakis én élek együtt velük, hozzám tartoznak, a tetteimből lettem az, aki most itt áll előtted, és bár ne így kellett volna idáig fejlődnöm, de így történt!
Az is én vagyok, aki párszor már elbukott… Az mind én vagyok, vállalom.
Nem vágyom megértésre, megbocsátásra, nem vágyom senkitől semmire. Csak egyet tehetek a további életemben, hogy a jövőben jobb ember leszek, jobb, mint a múltamban. És ezt bizonygatás nélkül is mindenki látni fogja. Én soha nem akarok más lenni, mint a legjobb önmagam!