Igen, valóban, találhat tőled szebbet, jobbat, nagyobb mellűt, vékonyabbat… Fog is. De egyik sem te leszel, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Jöhet bárki, egyik sem fog úgy pislogni rá a hajnali ébredéskor félkómásan, ahogy azt te tetted. Senki sem fogja ugyanúgy…
"El akartam neki mondani. El akartam mondani, hogy nem számít milyen nehéz, akarom ezt. Őt, kettőnket, azt ami sosem volt, de mindig is lehetett volna. Akarom a szívét, tudni akarom, hogy mit gondol amikor ráncolja a szemöldökét, mi jár a fejében, amikor a reggel első napsugara táncot…
Próbálok menekülni, elbújni, próbálom elkergetni, de nem sikerül. Hiába kérdezem magamtól: miért pont őt választotta a szívem - nem felel. Hiába mondom neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratom, eszem, próbálkozásaim ellenére.
Nem nézel. Átnézel rajtam, mintha itt sem lennék. Nem törődsz velem. A múlt este kivételével. Amikor átöleltelek és megcsókoltalak, láttam a szemedben felébredni a vágyat, és tudtam, hogy akkor egyszer tényleg annak látsz, ami vagyok. Azt szeretném, ha megint így néznél rám.…
Csak kíváncsi voltam, hogy vagy. Hirtelen rám tört, hiányzol nekem, és rájöttem, eddig is azért álltam ellen annak, hogy fölhívjalak, mert meg akartalak vele büntetni, de te nem érezted magad megbüntetve, így aztán semmi értelme az egésznek…
"Mitől félsz? Csak attól, hogy nem tudsz elrejtőzni előlünk. Hogy olyannak fogunk látni, amilyen vagy. De nem attól félsz, amilyen vagy, hanem attól, hogy kiderül a titkod. Hogy kiderül, nem olyan vagy, mint amilyennek mutatod magad, amilyennek látszani szeretnél. Mert az ember soha…
Most itt hagylak szépen. Most el fogok menni, hogy rád gondolhassak, ne zavarjon semmi. Rád gondolni is jó, nemcsak veled lenni.
Milyen is lehetsz te az én emlékemben és milyen erővel húzol vissza engem, meg akarom tudni, azért kell most mennem.
Csak így tudhatom meg, csak így, tőled…
"Nem szereted, mert nem mered szeretni. Próbáld egy kicsit sarokba vágni az eszed. Oda, ahová az érzéseidet dugtad. És hadd jöjjenek elő azok az érzések. Add meg nekik a sanszot, hogy egyenrangú párbajpartnerek legyenek az eszeddel szemben. Merj szembenézni a valósággal. Gyáva…
"A fenébe is, hiányzol. Egyszerűen csak ennyi. Csak. Mintha ez egy apró semmiség lenne, holott ez nem igaz. De az, hogy most egyedül küzdök a holnapért, okkal történik. Holott csak ülök és várok. Várom, melyikünk adja fel előbb a harcot, amit már hosszú hetek óta folytatunk.…
"Tudod mi volt a legkeményebb része a kapcsolatunknak? … A pillanat, amikor felfogtam, hogy én nem akarhatok vele lenni. Mert ő nem akar engem.Amikor a szívem szerette, az eszem felfogta, nem valódi ez az egész. A pillanat, amikor ezt már annyira felfogod, hogy nem hagyod, hogy…