Tulajdonképpen megdöbbentő, hogy mennyire be tudunk zárkózni, és mennyire magunk ellen tudunk fordulni. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy meggyűlöltük az egész életünket, magányosak vagyunk, és úgy érezzük innen már nincs visszaút. Eszméletlen nehéz pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ha lelkileg padlón vagy és egyszerűen nincs életerőd. Csak nézel ki a fejedből és rájössz, hogy nincs is igazán kihez szólnod, az embereket nem érdeklik az érzéseid. Magadba vannak szorítva az a problémáid, nem tudod kivel megosztani őket, hisz tudod, hogy senki nem értené meg, és senki nem tud korrekt megoldást rá. Ezért inkább mély levegőt veszel, és próbálsz túlélni.