Drága kis szívem!


Vannak szavak, amiket még nem mondtam ki neked, de Bennem vannak.
Szeretném, ha tudnál róluk.

Egyszer meghaltam érted. Hogy miért? Mert nem szenvedhettem látni a
szenvedéseidet. Meg akartalak szabadítani tőlük és ennek ez volt az ára.

Te régebben nem tudtad, hogyan élsz. Nem tudtad, hogy mik a bűneid és
hogy mennyire súlyosak. Nem tudtad, hogy miért gyötrődsz és szenvedsz annyira.
És nem tudtad, mi várna még rád a földi halálod után az Isten színe előtt...
Atyám sosem éreztette veled, hogy a bűneid miatt milyen súlyos halált
érdemelnél. Akár többször is...

Te ezeket a dolgokat mind nem tudtad, de Én igen. Én tudtam, hogy meg
fogsz halni a földi halálod után is újra és végleg, ha így folytatod. És ezzel
a tudással nem tudtam továbbra is rád nézni szomorúság nélkül. Nem tudtam
továbbtűrni a szenvedéseidet, tudva azt, hogy mi vár rád így a földi halálod
után. Nem tudtam nézni, nem bírtam látni.
Csak azt tudtam, megváltásra szorulsz abból az átkozott életedből, amit
Nélkülem éltél. Gyűlöltem, ahogy Nélkülem éltél és a szívem közben majd
megszakadt érted.

Sokszor hívtalak, de te nem jöttél.
Sokszor szóltam hozzád, de te nem értetted.
És ez Nekem fájt. De ez nem szemrehányás, csak szólok hozzád:
Hiányoztál.

Lehet, hogy még mindig nem érted, hogy miért kellett meghalnom. A bűn
büntetése a halál - ez égben írt törvény. Valakinek meg kellett halnia, és Én
nem akartam, hogy az a valaki pont Te legyél. Csak így tudtalak megmenteni.
Nem tudtam volna végignézni a halálodat, ezért vállaltam át helyetted.

Szeretném, ha tudnád; nem bántam meg, hogy engedelmeskedtem Atyám
akaratára. Szeretném, ha tudnád, bármikor újra meghalnék érted, ha azon múlna
az életed.
Ha egy autó el akarna ütni téged, eléugornék. Ha egy csónakból a tóba
esnél, és Én csak azon az áron tudnálak kimenteni, hogy Én a vízbe fulladok -
megtenném. Ha valaki rád lőne, csak a testemen keresztül érhetne a golyó. De
nem érne, mert Én most sem hagynám, hogy meghalj!

Tudod, Atyámnak viszont más az akarata. Ő azt akarja, a
kereszthalálomra nézz úgy, hogy tudd: ott mentettem meg az életedet...

Egyszer feltámadtam... Atyám akarata volt ez is, hogy tudd, Nekem semmi
sem lehetetlen.
Másrészt nem tudok nem hűségesnek lenni sem Atyámhoz, sem hozzád.
Akartam, hogy újra együtt lehessünk.
És akarom most is.

Szeretném, ha tudnád, már nem a bűneidet látom elsősorban, ha rád
tekintek.
A kegyeltem vagy, az Én megváltott, drága kis szívem.
Tudom, még mindig vétkezel. De ne ezekkel törődj, hanem Velem!
Hidd el, Én nagyon szeretlek téged, és ha a bűneid miatt halált is
érdemelnél még mindig, nem fogsz meghalni, ezt megígérem neked.
Mert ha a bűneid skarlátvörösek is, Én hófehérré teszlek. Ha a bűneid
égbekiáltóak is, Én a tenger mélyére vetem őket és onnan senki sem hozza fel
őket.
A földi életed után sem érhet ítélet, mert Én nem fogom engedni már.
Nincs, ami miatt elítéljelek, mert Atyám és Én is mindent megbocsátottunk
neked.
Megbocsátattak a bűneid. Nincsenek. Felejtsd el őket.

Boldog vagyok, mikor már értesz Engem. Boldog vagyok, amikor vannak
füleid a hallásomra és boldog vagyok, amikor vannak szemeid a látásomra.
Szeretem, amikor viszont szeretsz Engem, és szeretem azt az
újjászületett és a Lélek által szentté avatott, tiszta szívedet, amellyel Engem
Felismersz.

Atyám ajándékát látom benned és soha nem akarlak elveszíteni. És nem is
foglak.
Mert megtartalak.
Mindörökké.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Isten csodálatos!!!

ma beszélgettem az egyik osztálytársammal, aki elég mély ponton van. Válnak a szülei, az élete nincs rendben, szenved egy srác miatt. Minden romokban hever mellette, nincs semmilyen biztos pont az életében...

a beszélgetés közepén kezdtem Istent is belevonni a csevegésbe. Nem tudtam mi fog kisülni belőle, de tudtam, hogy csak Ő a megoldás mindenre. Én sem vagyok túl fényes helyzetben, de éreztem, hogy ide Isten kell, most rá van a legnagyobb szükség. Először ellenségeskedésbe ütköztem, majd hitetlenségbe, végül kibújt a szög a zsákból. Utálta Istent. Utálta amiért sok olyan embert vett el tőle, akit szeretett... itt fordult meg a beszélgetés menete. Isten átvette rajtam keresztül az irányítást. Végül átküldtem neki ezt a levelet, amit fent olvashattatok. Engem is őszintén megérintettek ezek a sorok. Reméltem, hogy Isten ezen keresztül is tud szólni hozzá, hogy megérezheti a szeretetét. Miután elolvasta a barátnőm, őszintén közölte velem, hogy ezek semmit sem jelentenek neki. Semmit. Azt hittem, hiábavaló volt ez a beszélgetés. Tévedtem. Továbbra is biztattam, és akkor megtört a jég. Azt mondta, hogy igazam van, tényleg Istenre van szüksége. Nem tudom komolyan gondolta-e, csak Isten tudja. Imádkoztam érte, és fogok is. A segítségem kérte, és nem tagadtam meg tőle. Sosem tennék ilyet. Holnap a karácsonyi alkalmon a testvérek szívére helyezem, és megkérem őket, hogy velem együtt hordozzuk imáinkban.

Tegnap láttam egy prezit you tube-on... nagyon megérintett...

egy levélről szólt, amit a pokolból küldtek. Az volt benne, hogy egy srác meghalt autóbalesetben, a balesetkor nagyon megijedt, amikor saját magát hallottam kiabálni, de már nem volt a testében. Aztán hirtelen egy sorban találta magát, egy angyal előtt. Nem volt benne a neve az Élet könyvében... Megnyílt alatta a Föld, és egy börtönben találta magát. Írta a levélben a legjobb barátjának, akinek szól a levél, hogy mennyire fél, retteg, és azon gondolkozik, hogy vajon ő, aki a legjobb barátja volt, miért nem mesélt neki Jézusról? Miért terelte a témát, ha szóba került, miért nem beszélt arról, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy befogadja Jézust a szívébe, és keresztény legyen. Miért nem mondta neki, hogy mi vár rá, ha nem tér meg. Nagyon félt. Egyszer csak lépteket hallott. Angyalok jöttek érte. Reszketett a félelemtől, nem tudta hol van, mi fog történni vele. Azt kívánta a barátja bárcsak ott lenne vele, bárcsak átélné azt, amit most ő. Az angyal feltépte az ajtót, és megragadta őt. A vér is megfagyott benne, annyire meg volt ijedve. Egy szakadékhoz cipelték. A srác zokogott, sírt. Végig azt kérdezte a barátjától, hogy miért nem figyelmeztette erről. Hogy miért nem szólt neki, még a baleset előtt. Volt rá alkalma, miért nem tette meg? Ekkor az angyal elengedte, és a fiú zuhant a lángok közé. A fiú a végén ezzel a mondattal zárt: Remélem te is ide kerülsz, bárcsak itt lennél most velem!" Utána egy olyan szövegrész jött, hogy "Ne piszkálj az emberekkel. Ne piszkálj a szomszéd kislánnyal, aki az udvaron játszik. Ő úgysem értené meg Jézust. Ne piszkálj az iskolatársaimmal, a munkatársaimmal. Kigúnyolnának, kinevetnének, ha Jézust említeném. Ne piszkálj az emberek, a kislány hangjával a fejemben. Ne piszkálj azzal, hogy beszélnem kéne nekik Jézusról. Ne piszkálj velük! Hagy békén!" vagy valami ehhez hasonló...