Most egy kicsit önzősködni fogok, és leírom a tegnapi estémet, meg még 1-2 dolgot.

Tegnap tartotta osztálytársam/barátnőm/ikrem a szülinapi buliját. A hét elején nem sok kedvem volt menni, de még az partyt megelőző nap és órákban is volt bennem némi ellentmondás és "nem akarom" érzés. Miközben mentem be a vonattal folyton eszembe jutott, hogy még visszafordulhatok. De nem tettem.

Egészen eddig mindenben és mindig visszafordultam. Tehát erőt vettem, és legyőztem a kis hangot a fejemben, ami előidézte az új, a változás ellen irányuló érzéseket. Pedig amúgy nagyon spontán és nyitott vagyok az új dolgok felé. Nem tudom mi változott meg.

Szóval lementem. Kicsit beijesztettem a csajt egyik barátnőnkkel, aki lejött értünk,   hogy nem szálltam le a vonatról, meg hogy eltévedtem, vicces volt :)

Elkezdődött a buli. Vicceskedtem, meg oltogattam az emberkéket. Ja és táncoltam, 5 éve nem táncoltam. Lehet ámuldozni, de így van. Az eddigi baráti körömmel nem tehettem meg, hogy elmegyek bulizni, de ennek VÉGE! Nem akartam táncolni, de a fiúk behúztak, és 4-5 fiúnak nehéz ellenállni... főleg ha egyedül vagy köztük lány :D
Amúgy 4en voltunk lányok a fiúk körében. Egész jó volt, néhány dolgot leszámítva, de hát az minden buliban benne van (hányás, ko-ra ivás... etc.)

Ez nem vág ide, de le kell írjam.
A tanulság: A fiúk mindig mindent elfelejtenek...

Off.