Írok valamit Babnak, aki szereti a bejegyzéseimet.
Remélem tetszeni fog, saját szerzemény. Kicsit szomorkás, de most ezt találtam meg.

Hazudnék, ha mondanám,
Hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz, amikor már csak képről láthatod az arcomat.
S hiába minden, nem hozhatsz vissza,
Amit nem mondtál el, nem hallhatom soha.
Ha megbántottál, nem vonhatod vissza.
Ha csak egyszer mondtad szeretsz, nem mondhatod újra.
Ha nem voltál mellettem ne bántson a tudat,
Nem haragszom rád, csak fájt a gondolat,
Hogy nem vagy itt, pedig nagyon kellenél,
Mikor egyedül nem megy, oly sokat segíthetnél!
Elég lett volna, ha csak itt vagy, s átölelsz némán,
Nem szólsz semmit, szemed beszél hozzám.
Engem foglalkoztat a tény,
Rám tör, mint áldozatra a vadász,
Mi lett volna "Ha", nem tudom meg már.
Változtatni a múlton nem tudok,
Pedig megtenném, hidd el!
Eltörölnék minden bánatot, mindent mi úgy fájt.
De most úgy megyek el, ahogy a földre jöttem,
Csendesen távozom, csak a fájdalom mögöttem.
Boldogságot oly keveset adott az élet,
Szerelmet nem kaptam soha,
Üres szívvel halok meg,
Mintha sosem lettem volna.

xoxo,
Fürcs