Egyik percről a másikra
A világ  mintha a feje tetejére állna
Mit biztosnak hittem meginog
A talaj a lábam alól kicsúszott

Kit jónak hittem rég gonosz
Minden hazugság mit mondott
Elhittem mégis, mert szerettem
Barátnak tűnt, s ő lesz ellenségem

Becsapott, elárult, már nem kellek neki
Mit érte tettem egy pillanat alatt feledi
Nem számít már a felfedett titok
A szép szóból könnyen lesz szitok

Megőrjít a tudat, kiborít az élet
Valóra válik mitől a legjobban félek
Nem segít semmi, csak egy dolog marad
Három hónap, és többé nem látlak

A másik hibát hibára halmoz
De ha szólni merek, én vagyok a gonosz
Pedig én csak jót akarok neki
A szakadéktól őt megmenteni

Nem fogok ehhez segédkezet adni
Ha így döntött nem fogom visszatartani
Ráébred egyszer, hogy másképp kellett volna
De késő lesz, minden tettét bánni fogja

Belefáradtam már mindig mindent tűrni
Nem bírom tovább, kedvem lenne elmenekülni
Ha kegyes az élet, ad rá esélyt, hogy megtegyem
Ha sikerül még az emlékét is feledem