Írnék valami bölcset, valami jót
De nem találom a megfelelő szót
Elbújt, ahogy én is elbújnék, ha tehetném
Az érzések elől megszöknék, ha engednék.

Akármit teszek, akármerre nézek
Velem vannak, hisz a szívemben élnek
Nem tudlak nem ismerni, még mindig nem szeretni
Nem tudlak utálni, arcod az utcán ne keresni

Minket összeköt a múlt, a közös percek
A barátságunk emléke, mi oly sokat jelentett
Elfutnék lényed elől, mely még mindig körülöleli lelkem
Elszaladnék, de bármerre mennék, mindig megtalál engem.

Nem tudom emléked semmissé tenni!
Mit egymásért tettünk végleg eltörölni
Mintha idegenek lennénk, közös barátokkal
Hiába lázadnánk, a sors minket összehozna.

Ez volt a sorsunk: egymásért élni
Most, hogy beteljesült el kellett válni
Megtettük mit az élet megkövetelt
Ő is tette a dolgát: szélnek eresztett.

Elmúlt, tudom, mégis mikor eszembe jut
Ezernyi érzés szívemben összefut
Elmentél, vissza nem jössz már, felfogtam
De ha rád gondolok, elszomorodok miattad.