Szóval...?

Elég sok minden van most a szívemben, dolgok, amikben nem vagyok biztos, hogy ki kellene mondanom, illetőleg, hogy el kellene-e mondanom. Jó, őszintén szólva félek a következményeitől. Ez az év elég sok értelembe véve első, és bizony, először tartok a kimondott, jelen esetben leírt szavak hatásától. 

De mondok valamit. Mindig vakmerő voltam, sosem törődtem azzal, hogy amit teszek vagy mondok milyen eredménnyel lesz mások életére, és lehet, hogy az, hogy komolyabban elkezdtem felelősséget vállalni magamért, meg hogy elkezdtem változni, kihatott erre a területre is. Arra jöttem rá, hogy vissza kell mennem a gyökereimhez, az eredeti személyiségemhez, mert az utóbbi időszakban nagyon meg akartam felelni, és ez nem tett jót nekem. Tehát, újra vakmerő, spontán, optimista, vagyis a régi leszek. És az jó lesz :) Kicsit felturbózva, újratöltve ;)

Milyen ember is vagyok? 
Legutóbb szóba került, és nem tudtam teljesen megfogalmazni, és nagy szöget ütött a fejemben. 

Olyan ember vagyok, aki a végletek embere, ami azt jelenti, hogy elég szélsőséges tud lenni a viselkedésem, ami leginkább a hangulatomtól függ. Egyszer nagyon mélyen vagyok, a legnagyobb mélységeket járom meg, másszor túlszárnyalom a legmagasabb hegyeket is. A zuhanás a legrosszabb, mert az az ilyen "mi van?!" állapot. 
Ha minden változik is bennem a kedvemtől függően, egy dolog biztos, csak akkor érdemes velem komoly dolgokról beszélni, amikor higgadt vagyok. Amint valamilyen érzés nagyobb hatással van rám, és elvesztem a józan ítélőképességem (amin dolgozom, és meg kell mondjam egyre jobban megy), akkor nem szabad mondani semmit sem, mert több dolog áll fenn: vagy nagyon nyers leszek, és bántó, ami nem szándékos, vagy magamba zárkózom, mert tudom, hogy tiszta fejre van szükségem, és átgondolni a dolgokat, ami mostanában azt jelenti, hogy imádkozom és megbeszélem Istennel, hogy most akkor mi is van, vagy robbanok, és akkor fuss, vagy elhamarkodottan mondok valamit, vagy nem mondok semmit, mert az az érzés jelentkezik hirtelen, hogy ez engem nem hat meg, nem érdekel, és különben is, bemakacsulok. Nincs ilyen szó, de nem tudom máshogy megfogalmazni :D