Próbálom értelmesen megfogalmazni a gondolataimat, de még előttem is káosz van, és nem látom át, hogy mit gondolok vagy érzek pontosan, de azért akad pár kapaszkodó.

Nagyon sok lelkierőt kíván már eleve az, hogy keveset gondoljak rá, hogy ne kérjek áldást az életére, egyáltalán, hogy ne hívjam fel, de van bennem annyi büszkeség, tartás és mindenek előtt makacsság, ami kell ahhoz, hogy ne tegyem meg, annak ellenére, hogy mennyire szeretném. De nem fogok utána futni, táplálni az egóját ezzel, vagy megadni neki azt, hogy elmondhassa én keresem őt. 

Ahhoz is erő kell, hogy egyáltalán erős legyek, és mosolyogjak mindennap, hogy senki ne lássa, hogy van valami, ami bánt. Boldog vagyok, mert minden apró dolognak örülök, de ez nem az igazi boldogság, amire vágyom. Egyszerűen csak örülök annak, ami jelenleg van az életemben, mert ha arra nézek, ami nincs, vagy ami szeretném hogy legyen, de nincs vagy nem lesz sohasem, akkor nem tudnék örülni semminek sem.

Azért akar velem beszélgetni, mert én még nem küldtem el melegebb éghajlatra, de ne értsem félre, mert csak szimplán beszélgetni akar. Nice. Az meg, hogy én mit érzek, azt magasról leszarja. Nem akarok a barátja lenni, mert szeretem, és így nem tudok csak a barátja lenni, és csak beszélgetni vele. Nem fogom hagyni, hogy kihasználjon, hogy csak legyen valaki, aki meghallgatja, amikor egyedül érzi magát, vagy amikor beszélgetni szeretne. Ott a barátnője, beszélgessen vele, és ha tőlem nem akar semmit, ami szerinte evidens, akkor ne hívjon fel. Na ez az evidens, nem pedig az, hogy találkozik velem, bökdös, csikiz, bújik(?????), úgy rántja a kormányt, hogy ráessek, és a többi... meg hülyeségek miatt felhív. Olyan ürügyekkel, amik átlátszóak az üvegnél.

Nem értem, és akkor teszi ezeket a kijelentéseket, meg gyűrűt csináltat a barátnőjének, akivel össze fog költözni, nekem meg hazudik, vicces úgy, ha az ember tudja az igazat. Tudom, hogy a lány miatt törte össze a telefonját.
A képlet egyszerű: ha hiányzom neki, mondja meg, ne legyen büszke, ha nem, és tényleg nem akar semmit, ne hívogasson, mert reményt ad ezáltal, miközben esélyt meg nem, hogy megpróbáljuk újra, és működjön az egész.

Lehet, hogy ezek a "lelki" dolgok, a beszélgetés, meg az, hogy valaki odafigyeljen rá hiányzik a kapcsolatából, nem tudom, de én nem fogom ezt beletenni. Vagy a barátnője leszek, vagy senkije sem. Törődök vele, és baromi nehéz megállni, hogy ne keressem, mert szeretném tudni, hogy mi van vele, annak ellenére, hogy ez nem kölcsönös, mert marhára leszarja, hogy velem mi van, pedig itt aztán zajlik az élet (áttettek másik területre, hétfőn kezdek, a héten betanítok, szombaton suli, mozi...), és amúgy meg köszi, jól vagyok, leszámítva, hogy összevesztem E-vel.

Szeretem, és vele ellentétben nálam ez nem múlik el egy hét alatt. Új facebookot csináltam, mert nem akarom megnézni, hogy válaszolt-e arra, amit írtam, meg amúgy is, félek, hogy fájna a válasza. Így is úgy érzem, hogy kezdtem szánalmas lenni a kérdésekkel, pedig 85-ször átgondoltam minden egyes mondatot. Nem akarok többet írni. Feleslegesnek is érzem, hiszen mi már nem leszünk együtt, és minek fájdítsam a szívem, amikor neki nem rám van szüksége, hanem valakire, aki meghallgatja? És csak kihasználna? Nem a lelkiszemetese akarok lenni, hanem az az ember, akit szeret, és akivel együtt van. Fogalmazzak még egyszerűbben? A barátnője, nem holmi rögzítő, amire rámondja a gondolatait, azt cső. Gondolataim, terveim, álmaim, érzéseim vannak... akár akarom, akár nem, iránta.

Akármennyire is fáj, ez nem én leszek, ott a barátnője, akivel kapcsolatban van. Neki kellene meghallgatnia, hiszen elsősorban az ember a "párjával" beszéli meg a dolgait, nem az exével! Ha annyira boldog, mint ahogy állítja, akkor miért engem hív fel "beszélgetni"? Ott a barátnője! Én már nem vagyok senki sem az életében. És ahogy látom, ez szeretné is, ha így maradna. De akkor hagyjon elmenni. Hagyja, hogy kiszeressek belőle, és hogy az én érzéseim is elmúljanak, vagy ha akar valamit mondja meg. Csak beszélgetni nem fogok vele úgy, hogy én közben többet akarok. Ha ez nem kölcsönös, akkor ne hívjon fel. Vagy hagyja, hogy szeressem, ha ő is szeret még.