Mennyi minden meg tud változni egy év alatt. Ma kipakoltunk/összepakoltunk a nappaliból mindent, meg még egy másik helyiségből is, és közben számtalan szép emlékre bukkantam pakolászás közben. Találtam egy 2015-ös borítékot, amit még Isti címzett meg nekem, Brno-ból hozott csokit és hűtőmágnest. Ahogy megpillantottam az írását a borítékon, bevillant, amikor kivettem a fakkból a beérkező leveleket, és a kezembe akadt, amit ő küldött, nekem.
Azok az érzések, amiket akkor éreztem, az öröm, a boldogság, a kis pillangók, minden olyan élesen visszaköszönt, mintha újra éltem volna az emléket. Az egyik legszebb emlékem róla, és abból az időszakból, hogy elmúlt, hogy megváltozott minden. Csak néztem a borítékot, és ahogy megrohantak az emlékek, egy kicsit bepárásodott a tekintetem. Ez a fiú hiányzik oly nagyon, és a bizonyíték, hogy létezett, csak még jobban emlékeztetett rá, hogy nem illúzió volt, létezett. Csak elmúlt.

Van egy dobozom, ahová az emlékeimet gyűjtöm, innen-onnan hozott, kapott tárgyakat, jegyeket, belépőket, az ő leveleit is idetettem, a közös utakról szerzett mindenféle papirosokkal együtt. Nincs szívem megválni ezektől, lehet mazoista vagyok, de szeretnék emlékezni rá, és mindarra, amit adott, amit hozzátett az életemhez. Annyi szép dolgot éltünk meg együtt, szeretném még egy kicsit a szívemben őrizni azt a boldog félévet, azt a szerelmet, amivel megérintett, és amivel szeretett, amivel szeretem. Tudom, hogy ő már rég elengedett, de én még nem tudom megtenni. Olyan boldoggá tett, mint soha senki, és ezt még nem akarom elengedni. Talán azért sem, mert azzal a fiúval működött, vele működött volna, az ő részéről működött. Nehéz beletörődni abba, hogy hirtelen minden megváltozott, eltávolodott tőlem, és szép lassan nem maradt más, csak a kifogások, amiért nem találkoztunk, amiért nem tudja mit érez, amiért érdektelen, és már nem akarja az egészet - maradt egy rakat kifogás a padláson. 
És most ezeket is ki kell pakolnom, ahogy az emlékeket is egy dobozba zárom. Ha az érzéseimet is melléjük lehetne tenni, azokat is szépen becsomagoltam volna ide. 

Csak néztem a képeket

Azt hittem elengedtem

De a tengerkék könnyeket

Némaságba rejtem.