a drop in the ocean

Rólam.Tőlem. Neked.

Stephen King vélemény

2009. december 20. 14:30 - kiscsillag91

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Stephen King

Valahogy egyet tudok érteni vele...

Off.

komment

tegnapi buli

2009. december 19. 22:11 - kiscsillag91

Most egy kicsit önzősködni fogok, és leírom a tegnapi estémet, meg még 1-2 dolgot.

Tegnap tartotta osztálytársam/barátnőm/ikrem a szülinapi buliját. A hét elején nem sok kedvem volt menni, de még az partyt megelőző nap és órákban is volt bennem némi ellentmondás és "nem akarom" érzés. Miközben mentem be a vonattal folyton eszembe jutott, hogy még visszafordulhatok. De nem tettem.

Egészen eddig mindenben és mindig visszafordultam. Tehát erőt vettem, és legyőztem a kis hangot a fejemben, ami előidézte az új, a változás ellen irányuló érzéseket. Pedig amúgy nagyon spontán és nyitott vagyok az új dolgok felé. Nem tudom mi változott meg.

Szóval lementem. Kicsit beijesztettem a csajt egyik barátnőnkkel, aki lejött értünk,   hogy nem szálltam le a vonatról, meg hogy eltévedtem, vicces volt :)

Elkezdődött a buli. Vicceskedtem, meg oltogattam az emberkéket. Ja és táncoltam, 5 éve nem táncoltam. Lehet ámuldozni, de így van. Az eddigi baráti körömmel nem tehettem meg, hogy elmegyek bulizni, de ennek VÉGE! Nem akartam táncolni, de a fiúk behúztak, és 4-5 fiúnak nehéz ellenállni... főleg ha egyedül vagy köztük lány :D
Amúgy 4en voltunk lányok a fiúk körében. Egész jó volt, néhány dolgot leszámítva, de hát az minden buliban benne van (hányás, ko-ra ivás... etc.)

Ez nem vág ide, de le kell írjam.
A tanulság: A fiúk mindig mindent elfelejtenek...

Off.

komment

A padlás- Fényév távolság

2009. december 14. 19:59 - kiscsillag91

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív
de a jel,ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

komment

no title

2009. december 10. 18:12 - kiscsillag91

Már nem csak Amerikában, már Magyarországon is hódít a twitter. Mellesleg nekem is van, és ha nem felejtem el, akkor írkálok is szorgosan. Elég sok hírhedt személy fent van, tehát rajongók, lehet keresgélni a kedvenceiteket és lesni, de szó szerint, hogy mit csinálnak éppen. Ez olyan megszállottan hangzott, de hazudnék, ha mondanám, hogy van, aki nem mániákusan figyeli a plátói szerelme minden tweetjét.

Lényegében szerintem olyan mint egy blog, csak kisebb terjedelemben enged írni.

Egyszerűen most nem fog az agyam. Nem tudok ennél értelmesebbet írni, ezer bocsánat. De ígérem, hogy amint eszembe jut valami ép dolog, itt megtalálod. Valahogy nem fogom a múzsám jeleit, vagy én nem tudom. Biztos nem csókolt homlokon, ahogy a fellengzős írók, költők mondanák.

Azt hiszem megyek megnézek egy True Blood részt, és még mielőtt meresztenéd a szemed, hogy hogy vagyok képes megnézni, milyen szörnyű sorozat, hát vannak benne durva részek, minimálisan cenzúrázott szex jelenet, vér, vér és vér. Azért a vámpír srác nem rossz karakter benne, talán ő az egyetlen, akire azt mondom, hogy ha olvastam volna a könyvet akkor is megfogott volna. Nem az, hogy helyes, de karakteres, tudod, múltkor írtam, hogy hogy is értem ezt a karakteres jelzőt. A kiscsaj, fonetikusan Szuki, olyan, mintha nyári szünet lenne a fogai között. Főszereplőnek nem egy Sarah Michelle Gellar, de egy közepest megérdemel tőlem. Tehát elég nézhető sorozat.

Apropó, a Páros mellékhatást melegen ajánlom, jó film. Vicces, romantikus, nem annyira csöpögős. Kár, hogy a film élvezhetőségét árnyékolta, hogy két srác és két csaj ki-be mászkált, meg az előttem ülő két csaj végig dumálta a filmet, és hangosan telefonált az egyik. Na itt telt be a pohár és kicsit drasztikusabb módszerrel jeleztem, hogy moziba nem illő a viselkedésük. Utána viszonylag csendben végig ülték a maradék kb. 30 percet, majd sietve távoztak a tett helyszínéről -randi miatt, ezt muszáj film közben egyeztetni-.

Utána volt valami karaoke a mozi előtt (Arénában voltunk). Fame-re jegyeket lehetett nyerni. Azt hiszem Zentai Mark vezette, de nem biztos. Mindenesetre lelkesen invitált minket is, de mi dacoltuk a meghívással. Mentem volna, de önbizalom hiány miatt inkább mégsem :D úgyhogy az osztálytársaimat szórakoztattam helyette, nekik elénekeltem azt, ami éppen szólt. A Lady Gaga féle Just Dance vagy 5ször lement, szóval meg van a közös számunk is, és még a szöveget is megtanultuk. Persze, megint hallgathattam, hogy nekem ez mennyire sima ügy, meg hogy én földönkívüli vagyok... blabla.

Vicces nap volt, egyik barátnőm végig égette magát, főleg mikor neki ment a kukának, és a fém fedél csörömpölése valamennyi arra járó figyelmét felkeltette. Rák vörös arccal emelte fel és tette a helyére vissza. Mi persze jó osztálytársakhoz méltóan a hasunkat fogtuk a nevetéstől, és néhány méterrel arrébb megvártuk. Aztán a moziban, még az előzeteseknél bejött egy Mikulásnak öltözött figura, mire a csaj felkiáltott, hogy IGEN. Hát, nem volt semmi helyzet, onnantól kezdve mi lettünk a Miki megfigyelésének tárgya. :D

Összességében jó nap volt, méltó befejezése a hétnek, és ünneplése a szülinapomnak. Tudom egy mozi nem a legjobb mód rá, de mégis hihetetlenül jól szórakoztam.
A rengeteg nevetésért már megérte.

És ami még lényeg, hogy, sikeresen elintéztem 4 db jegyet a csillag születikre, vagyis csillag születettre a Tháliában. Odatalálás egyből, tűrhető sorban állás, és átvétel. Dec. 30-án élőben élvezhetjük a tehetséges kis csillag gárda ragyogását. Hajrá srácok! ;-)

off

komment

welcome soul 2 soul category!

2009. december 10. 17:55 - kiscsillag91

Indítottam egy új kategóriát, még pedig azért, mert idefogom a legtöbb gondolatomat írni. Van, akinek tetszik amit írok, szóval elsősorban neki szólnak, de ha más is elolvassa és jónak találja, vagy csak szólt hozzá néhány gondolat, akkor már megérte felemelni a laptomom fedelét, és pötyögtetni a billentyűzet betűit.

Várom az esetleges észrevételeiteket!

Üdv itt!

komment

i have to...

2009. december 07. 22:27 - kiscsillag91

Muszáj volt újra fellépnem. Muszáj volt újra új bejegyzést nyitnom, mert egy percre, egyetlenegy percre meginogtam.

Írtam, hogy utálom őket, írtam, hogy nincs szükségem rájuk, írtam, hogy elfelejtem őket, ahogy ők is engem. Írtam, gondoltam és így is éreztem. Most, hogy láttam képeket róluk, elég nehéz... pontosan leírni mit érzek.

Olyan rossz, hogy bármennyire is szemetek voltak velem, és nem vagyok fontos számukra, nincs szükségük rám, mégis van valami láthatatlan kapocs az ifi és köztem, ami nem tud elszakadni egyik napról a másikra, bármennyire is szeretném. Lehet, hogy ez a szövetség velük az égben kötettett, és amíg ott fent nem akarják, hogy semmissé váljon addig sosem fog. Kár, hogy ők ennyire semminek vesznek.

Megint én vagyok az, aki szenved az egész szituáció miatt. Ismét elérték a céljukat... de csak erre a néhány pillanatra, amíg visszaemlékeztem a közös emlékekre. Szép volt, jó volt, akkor. Elmúlt. És ezt észben kell tartanom. Nem szabad a szívemre hallgatni. Olyan haverokra, baráti körre nincs szükségem, ahol a lényem értéke egyenlő a 0-val. Sajnálom, hogy így alakult. És az az egészben a legviccesebb, hogy csak én szánakozom efelett.

E percben mindent lezárok velük kapcsolatban. Megígérem neked, hogy így lesz. Ha már ők így bánnak velem, egy másodpercig sem kérdés nekem hogyan kell viszonyulnom hozzájuk. Sajnálatos, hogy képtelen vagyok arra, hogy akárcsak egy kis időre is gyűlöljem ezt a "nemtörödöm veled mert nem vagy refis bagázst"...

Csak tudnám mit kellene tennem, hogy végre észrevegyenek és elfogadjanak úgy ahogy vagyok. Mert lázadásommal semmit sem érek el.

Off

komment

cs.sz.

2009. december 07. 19:21 - kiscsillag91

Néztem a Csillag születiket. Helyesbítek, nézem a Csillag születiket szombatról szombatra, és szerintem elég színvonalas műsor. Már ahhoz képest, ami a Megasztár volt. És itt kérek elnézést mindenkitől, aki szerette azt a műsorszámot. Szerintem az Rtl évek óta elég jó adást ad le, leszámítva ezt-azt (Győzike, Benkő, Mónika etc).

De vissza a Csillag születikhez. Az előző szériát nem néztem, mert nem kötött le túlságosan a mesélő kissrác, az éneklős-gitáros csaj és a többi. De a mostani valahogy a képernyő elé szögez, márcsak a helyes énekes srácok miatt is. És nem csak azért tartom őket tehetségesnek, mert cuki kis pofijuk van -mint a legtöbb lány, akinek a kora erősen ingázik a 13-15 között, de megmerem kockáztatni azt is, hogy akad köztük 12 éves is- hanem mert látok bennük valamit. A legtöbb emberben van valami karakteres dolog. Arra mondom, hogy karakteres, akire nem tudok olyan jellemzőt aggatni, ami elég találó lenne ahhoz, ami megfogott benne, mégis érzek valamit, ami mellett nem tudok csak úgy elmenni, mégsem tudok szavakkal leírni, hogy mi is az valójában.

Tehát vannak az általam "karakteresnek" ítélt emberek, akikre általában a tömegközlekedési eszközökön akadok rá, és vannak ezek a csillagocskák. Nem mondok szerintem hülyeséget, ha azt mondom, hogy Magyarországnak nagyon nagy szüksége van fiatal sztárokra, valljuk be, kezdünk ezen a téren is kiégni. Mert jó, hogy vannak a megszokott hírességek, meg egy bizonyos korosztályú celebréteg, de kellenének fiatalok, akik a fiatalabb szegmenst célozzák meg. Előre is elnézést a marketinges kifejezés miatt, de mint ugyebár azt tanulok automatice használom is a szaknyelvet, ergo sorry.

Amerikában rengeteg híres gyerkőc kóvájog, például Miley Cyrus, a Jonas bagázs, ahol már a legkisebb fiúcska is olyan hírnévvel rendelkezik, amiről a legtöbb magyar, vagy európai csak álmodik. Vagy ott van például még Demi Lovato, aki nem túlzottan kedvencem, bár az itt felsoroltak közül is csak néhány előadó számát hallgatom, de nem viszem túlzásba a rajongást. Már nem engem céloznak meg, nem én vagyok a célcsoport. Valljuk be, elég hülyén néznék ki 18 évesen Hannah Montana pólóban :D.

A lényeg továbbra is az, hogy még több fiatal énekest, színészt és nem tudom miket még ide Európa szívébe!! :)

A tehetség mellé persze nem árt ha csinos az arcberendezése valakinek. Ezzel is el tudja adni magát, és ha lányoknak elsődleges szempont a kinézet, mert ugye így van, akkor ezzel nyert ügye van akár Brasch Bencéről vagy Horváth Tomiról van szó. Szubjektív véleményként emeltem őket ki. Aranyosnak tűnnek és még nem elszálltnak. Remélem lesz olyan ember mögöttük, aki nem hagyja, hogy két méterrel a föld fölött ragadjanak, és elveszítsék azt az embert, akik a hírnév előtt voltak.

Off

komment

Sosem múlik el

2009. december 04. 19:56 - kiscsillag91

Sosem múlik el

Sétálok a parton,
Ahol mi is egykor.
A múltba visszavágyom,
Hol élt még az álom.

De felébredve látom,
Hogy saját utad járod.
Eldobtad a szívem,
Szétszórtad minden kincsem.

Te voltál a mindenem!
Te voltál az életem!
Csak emléked maradt itt nekem,
Egy fénykép amin rám nevetsz.
Szerelmed feledni nem lehet,
Ez az érzés, mint egy kísértet
Követi minden lépésem
Nem hagyja el szívem
S ez sosem múlik el.

komment

again

2009. december 04. 17:31 - kiscsillag91

Újra írok ide. Muszáj, különben felrobbanok a gondolataim örvénylésétől. Mindig, minden percben, újabbnál újabbak. Van, amikor olyan fájdalmasak, hogy majd' belepusztulok már csak pusztán a gondolatba, annyi kín vegyül bele. Ha ki akarnám mondani ezeket, akkor a sírástól szóhoz sem jutnék.

18 éves lettem.

És az ifisek annyit se írtak (nem mondtak, ááh), hogy boldog szülinapot vagy valami. Ha ismernéd őket, vagy engem tudhatnád, miről beszélek. Azért mert nem vagyok refis, meg szentendrei, ezért diszkriminálnak.

Könyörögjek azért, hogy bevegyenek a baráti társaságba? Hogy úgy bánjanak velem mint másokkal? Ugyanmár!

"Véletlenül" elfelejtették, hogy születésnapom volt. Méghozzá nem is akárhanyadik. Mindenkit köszöntöttek, sőt, meg is leptek a jeles alkalom miatt, kivéve engem. Így utólag is köszi nektek, hogy nem gondoltatok rám, ahogy sosem. De nyugiii többet nem kell, mert engem többet nem láttok, örülhettek :):):):)

Ha azt hittétek, hogy körülöttetek forog a világ, és hogy emiatt sírni fogok, meg bánkódni, akkor eléggé nem ismertek, honnan is ismernétek, ha sosem akartátok tudni ki vagyok.

CSak hogy tudjátok nélkületek is van élet, méghozzá olyan, ahol van aki feltétel nélkül elfogad, és KÍVÁNCSI rám, igen igen, érdekli mi van velem, és nem differenciál, meg kiközösít, meg máshogy viselkedik velem, csak mert vörösvári vagyok, spontán, és hirtelen. Ha ismernétek tudnátok, hogy ők azért szeretnek aki vagyok, és nem akarnak megváltoztatni.

Elfogadnak őrültnek, viccesnek, hirtelennek, számíthatnak rám, és én is viszont. Tudják a kedvenc csokim, röpiznek velem, velük lehetek önmagam. Köztetek ezt sosem éreztem, sosem fogadtátok volna el igazi lényem, csak azt akit elvártok.

Roszul éreztem magam veletek, mert éreztem, hogy nem fogadtatok el. Ki tudja miért.

Azért bánt, hogy még annyira sem voltam fontos nektek, hogy két percet szántatok volna rám, amíg elküldtök egy üzenetet. Nem csalódtam akkorát, de azért rosszul esett, hogy még ennyire sem méltattok.

Viszont holnap elmegyek bulizni, barátnőmmel együtt megtartjuk a szülinapunkat, neki holnap lesz, nekem kedden volt. Két év van köztünk az ő javára, de ez nem hátrány. Karaoke-zunk, koktélozunk és jól érezzük magunkat még néhány ember társaságában. Délelőtt pedig szintén a barátaimmal moziba megyünk. Egyszóval, egy cseppet sem fogtok hiányozni, ahogy én sem nektek.

Pótoltatok, pótolok. Feledtetek, feledek. Továbbállok, mert olyan ajtón nem fogok zörgetni, ahol tudom sosem engednek be.

Off.

komment
süti beállítások módosítása