Úgy áll a statisztikám, hogy a szerdai napok a legnehezebbek az elmúlt 2-3 hétben. Valahogy minden a hét közepén történik valami, ami kibillent a "lelki stabilitásomból", amit így is elég nehéz összepattintani. Természetesen mára is jutott egy történés. 

Nicholas Sparks az egyik kedvenc íróm, számtalan könyvet olvastam tőle. Talán a leghíresebb regényei a Szerelmünk lapjai, Séta a múltba, Üzenet a palackban vagy az Utolsó dal. Bár az utóbbit majdnem végigsírtam, hiszen rákos lesz a főhős apja. Papám elvesztése után olvastam, talán emiatt is nagy…

De most én sem értem, hogy mi történik bennem, Mintha sikerült volna az időben visszamennem.

Vettem magamnak egy gyűrűt. Igaz, nem olyan vintage-es, hanem köves, de nagyon tetszett. Nagy kő - nagy ígéret.Leginkább magamnak. Hopeless romantic vagyok, mint tudjuk, szóval ennek a gyűrűnek jelentősége van számomra.Szeretném - és ezt nem tudom nem olyan hülyén megfogalmazni, mint ahogyan ez most…

Azt írja a Biblia, hogy Isten közel van a megtört szívűekhez. Remélem, hogy tényleg így van, mert pénteken egy jó nagyot zúztam rá az amúgy is darabokra tört szívemre, azzal, hogy szakítottam. Szóval Istenem, készülj fel, nem lesz egy sétagalopp a téma. Csak áldd meg őt, és vigyázz rá, a többit mi…