mint egy toporzékoló kisgyerek úgy érzem magam...

lázadok! ellened, ellene, Isten ellen...

miért nem?? csak erre válaszoljon valaki?

mi olyat tettem, amiért vezekelnem kell még mindig?csak szerettem volna szeretni valakit! Őt! igen, nagy gond?

ezek szerint igen...

hiába szólok hozzád, ha nem hallgatsz meg... elfordultál tőlem? itt hagytál? egyedül? találjam fel magam... nélküled?? nem megy!!! de tudod jól! nélküled elvesztem!!!

csak boldog akartam lenni... szeretni őt... érezni milyen mikor hozzám ér, mikor megcsókol, mikor megölel, mi történik... igen... csak ennyit akartam...

miért nem?? miért nem engeded, hogy ezt érezhessem? én így szenvedek...

2 év óta megint... mert nem szabad? de miért? miért?

nehéz... most újra az jön, hogy felejtsem el, ugye? tudtam! és mi van ha nem akarom? újra szenvedni fogok? woow...

lázadok, igen, mert szeretnék kicsit olyan lenni, mint a többi velem egy idős... járni valakivel...

ezek kimaradnak az életemől? igen? gratula... mintha írni akarnék egy papírra, de nincs tollam... hát kb....

nem csinálnék hülyeséget... tudod nagyon jól kire vágyom!ismered minden sóhajom!minden imámat már előre tudod... Uram, akkor miért nem? kérlek... csak egyszer... hadd érezzem, hogy valaki szeret! kérlek... egyszer...

nem bírom már, hogy csak álmodozom... tudod...  

érdemes így az utadat járnom? ha mindenről le kell mondanom? de rólad sosem tudnék!és nem is akarok, csak tudod...

meg akarsz óvni a csalódástól? vagy megpróbálod épp a hitem? megbuktam már ezen a vizsgán... 100szor, 1000szer...

nem tudom letenni! szeretnék szerelmes lenni! egy barátot...

mitől szeretnél megőrizni? nem csinálnék olyat, amiről tudom, hogy szerinted bűn... veled járok-kelek... veled ébredek... ott van minden gondolatomban, a szívemben... ismersz engem, és most mégis? mégsem lehet? 

mint egy toporzékoló kis gyermek, úgy állok előtted... rengeteg kérdésem van, de sose fogok rá választ kapni, ugye?

ő sem az, tévedtem.. rendben, de akkor segíts őt elfelejtenem! hogy meg legyen a te akaratod!

mások elől pedig elrejtem fájdalmam, és csak te fogsz tudni erről a harcról, ami bennem folyik... hogy milyen nehéz most nekem, mennyire fáj...

by Fürcsi