Már a 3. ember mondta, hogy megváltoztam... TÉNYLEG?=D

Többen mondták, hogy inkább külsőleg xD 

hát igen, a lila csíkok a hajamban xD

sokan mondják, hogy szépülten, hogy szép vagyok xD ami szerintem jó vicc, mert nem xD xD

lehet, hogy van valami abban, amit mondanak, ki tudja, bár szerintem nem nagyon xD

tegnap volt FÁRSÁNG-i teaház =D nagyon király volt

Zsolt mondta mindig hogy FÁRSÁNG, és ez úgy mgmaradt xD 

ha időben szólnak én is beöltözöm, de szerintem a rögtönzött emo-s jelmezem is jó volt =D vastagon ki volt húzva a szemem feketével, meg fekete szemhéj festék volt rajta =D fekete adidas felső, majdnem cső nadrág xD és a kezemre piros filccel tag-gel rá volt írva, hogy FÜRCSI, vagyis a becenevem =D meg egy törött szív... vért is akartam rárajzolni, de a többiek szerint az már túl morbid lett volna xD

sokat hülyéskedtem, a bátyjámmal is, összefirkáltam, vagyis inkább rajzoltam a kezét =D ráírtam az Ő nevét is, aztán átsatíroztam, mert milyen már, a bátyjám kezére ráírom annak a srácnak a nevét xD

meg csócsóztunk, és sikerült az, amit a bátyjám tanított nekem, tök büszke vagyok magamra xD olyan gólt lőttem, ami kipattant a kapuból xD és mikor 3 sráccal játszottam, 10 gólból 9et én lőttem xD tökre örültem a fejemnek =D

meg az egyik haverom ott mondta, hogy úgy le fog alázni mint a szél, meg ilyenek, erre 2szer is levertem 10:4re xD

mindent összevetve jó volt a teaház, beszélgettem egyik barátnőmmel, akivel egész héten nem tudtam még msnen sem, pedig nagyon jó lett volna, de személyesen jobb volt =)

holnap van Csigusz szülinapja =D

aztán kiderült, hogy az egyik csajnak is tetszik Ő... pff... legalább bevallaná, vagy mitttudom én... =S de nem kifejezetten izgat, hallgatok a bátyjámra, és most csak ismerkedek =D

írtam a szabkeres barátaimnak levélkét iwiwen, nem gondoltam volna, hogy ilyen kedvesen reagálnak vissza =) ilyet ír, hogy a tesóm állandóan rólatok áradozik =) nagyon jó fej a 2 csaj =D bírom őket... ment vissza a reag, hogy lehet, tavaszi szünetbe újra lemegyünk, olyan jó lenneee talizni velük...

tegnap egyik barátnőm, aki volt lendületen akart velem beszélni, és én is vele, arról, hogy vissza kéne menni Debrecenbe... és újra a szabkerbe is, csak mire lementem, hogy most van időm beszélgetni, addigra már elment =S úgyhogy vagy jövő héten beszélek vele, vagy megy az email...

szóvaal ismét volt egy jó péntekem =) 

Olyan mintha távol lennének...

Mintha szép lassan elfelednének

Teljesen egyedül, a padlön ülve

Fáradtan, lelkileg teljesen kimerülve

Gyötrő gondolatokkal terhelve

Távol a barátoktól, nagyon messze...

Kihalt a szívem, üres a lelkem

Egyedül vagyok, nincs kihez beszélnem

Az élet mindenkit elhavazott

Mindenkinél ott vannak a gondok, a bajok

Most csak sírni, sírni volna kedvem

De nem tudok, csak ülök egy helyben

Olyan jó lenne, ha valaki mellettem lenne

Kérdezés nélkül magához ölelne

Nem kérdezné mi a baj, mi a gond

Nem lenne szükség szavakra, egy pillantás mindennél többet mond 

S a gondolataim el-elkalandoznak...

Rá gondolok, de tudom, nem SZABAD

Nem szeretem, csak látom arcát előttem

Nincs szerelem, nyoma sincs rószaszín felhőnek

Érzések, mik nap, mint nap velem vannak

Érzések, mik nem tudom mire valóak

Kitöltik életem a semmivel, mert nem tudom már mit érzek

Már nem keresem értelmét életemnek

Mert már megtaláltam BENNE

Mégis vágyom, vágyom a szeretetre

Amit most csak embertől kaphatok

S akinek a szívemben helyet adhatok

Mégis tudom, el kell Őt felejtenem, mégha nehéz is lesz

Nincs más választásom.... 

Lendület Konferencia jan.31-től febr.02-ig

Nagyon jó és áldásos volt!!! a tanítások fergetegesek voltak, a dicsi pedig fantasztikus! =D utolsó este táncoltunk az Úr előtt, szó szerint =D előre mentünk az első (!) sorba és ugráltunk az ének alatt, és táncoltunk az egyiken =D meg húúúú-ztunk xD 2 nap alatt megedződött a hangom, és a legmagasabb hangon is tudtam sikítani egy HÚÚ-t =D

meg összeismerkedtünk pár szabkeres emberkével =)

Az egyik alkalmon egy kis srác ült mögöttem, és egyszer csak megbökte a vállam, hátranézek, megkérdezi, hogy be van festve a hajad, mondom aha, ilyet szól tök jó =Dmegerősítés a másik nem részéről hogy tényleg jó lett a hajam, ugyanis elárulom, van benne lila melír =D =D és nagyon jól néz ki, szerintem, de ezek szerint más is így gondolja xD hehe

meg mondta, hogy tegyek még a hajamba lilát xD és kiderült, hogy ő a lelkipásztor fia... nagyon aranyos gyerkőc =)

Szemináriumnál találkoztunk egy nénivel, nagyon aranyos volt, sokat beszélgettünk, elmondtuk egymás bizonyságát, és pár barátommal úgy gondoltuk, hogy megajándékozzuk egy képeslappal, és először ugyanazt vettük meg, amit a másik barátnőnk, aztán vettünk egy másikat, és teljesen véletlenül, ugyanazt az Igét írtuk rá, mint ami a barátnőnk képeslapján volt... nagyon meghatódott a néni... olyan jó volt érezni Isten szeretetét, és másnak boldogságot szerezni! =) 

Aztán péntek délelőtt nagyon jó dicsi volt =D és az énekek végén HÚ-ztunk =D és a szabkeres srácok néztek, hogy ezek jól vannak xD utána már végig néha ránk/rám néztek, hogy mit csinálok xD de csak dicsi alatt...

utolsó nap este -szombat- felvetődött, hogy menjünk el a Debreceni Szabadkeresztyén Gyülibe xD

ez nem véletlen xD a 7en pont ezen gondolkoztam, hogy de jó lenne elmenni oda is, csak nem akartam mondani a többieknek, nehogy gond legyen belőle, erre többen is mondták, hogy menjünk már el =D senkinek se mondtam, hogy szeretnék elmenni oda, csak Isten tudta, ki sem mondtam, hanem hitből direkt úgy készültem, hátha elmegyünk =D és ELMENTÜNK!!!! =D

tök jó volt ott lenni =) kicsit nagyobb gyülire gondoltam, meg több emberre, lehet a konfi miatt nem voltak tegnap olyan sokan =)

szval...

TELJESÜLT 1 NAGY ÁLMOM =D

aztán sajnos nem tudtunk végig maradni, mert a vonat az nem vár, és menni kellett, hogy elérjük...

egész úton a konfira gondoltam, és az élményekre, hogy milyen jó volt lenn lenni Debrecenben, és hogy milyen áldott volt! =)

a két csajszival, akivel összeismerkedtünk telszámot és msn címet cseréltünk, remélem még beszélünk, vagy talizunk egyszer, olyan jó lenne... =)

kiderült, hogy az egyik lánynak Ő tetszik, aki nekem is =S ez odavágott

és mikor a huga megkérdezte, hogy tetszik-e valaki a gyülijükből inkább nem mondtam semmit, nem akartam egyből elásni magam... meg a barátság fontosabb, mint egy ilyen hülyeség =)

szval ismét bölcselkedtem egy kicsit =) mondhatni tanultam a hibáimból xD a lánynak is mondtam, hogy megtanultam, hogy abba a gyülibe, ahova járok, nem szabad hogy valaki tetszen, mert abból csak a gond van... a tapasztalatok szerint =D =S

és inkább ezt a titkot meghagytam magamnak =)

este még beszéltem a bátyjámmal msnen, olyan jó volt =) konfi alatt is írtam neki sms-t, hogy láttam csócsó asztalt, kár, hogy nincs itt, játszhatnánk egyet =D és visszaírt, h hát igen, én meg 24 óráson nem leszek, meg hogy kár, hogy nem játszunk, és megkérdezi, hogy versz mindenkit xD -csócsóban- aztán elmeséltem neki, hogy Ő dicsi közben rám nézett, meg ilyesmi, és mondta, hogy lehet bejöttem neki... :$ :$ :$ de hogy ne szálljak el ettől, meg ne éljem magam bele...

mondtam, hogy nem is fogom beleélni magam, írta, hogy nem csak a külső számít, hanem a belső is, és inkább törekedjek arra, hogy megismerkedjünk, és barátok legyünk, utána meg ki tudja =D

úgyhogy beszélgettem a bátyjámmal is =) mondtam neki, hogy nem értem őket, pasikat, aztán pasi szemszögből mondott pár dolgot xD hogy nem vagyok csúnya xD írtam is neki, hogy most ezt csak azért mondod mert a hugod vagyok, és válaszolt, hogy nem, hanem mert így van =) :$

aztán hajnali egykor leléptem msn-ről... =D ma meg nem mentem suliba, mert ugye máv sztrájk van, buszozni meg nem akartam xD meg olyan voltam mint 1 zsák hulla... fáradt  xD

igyekeznem kell, hogy elfelejtsem, és csak szimplán emberként gondoljak rá, ne pedig úgy, mint helyes srác xD hogy nehogy az legyen ami, két évvel ezelőtt volt... beütne...

hát... elindult a "felejtős projekt" =D és tudom mi az a pinyó xP

mindent összevetve nagyon jó volt a Lendület, jobb, mint a tavalyi, ami nagy szó =D sokat imiztem a konfiért, és megáldotta Isten =) annyira hálás vagyok nekiiiii!!!

meg most úgy vagyok, hogy Isten elé leteszek mindent, hagyom, hogy az Ő akarata érvényesüljön, és hitből fogok élni, mert a legnagyobb álmomat is teljesítette, pedig csak gondoltam rá, még csak nem is imiztem érte, hogy Uram add, hogy el tudjunk menni a szabkerbe, hanem úgy voltam, hogy vagy megyünk, vagy nem, majd Isten eldönti... és örülök, hogy készültem erre, mert elmentünk... THANKS FOR GOD =)

Sometimes when I say "oh I'm fine", I want someone to look into my eyes and say:"tell the truth!"

A világ legtávolabbi pontján

Már nem pezseg az élet. A szürke hétköznapok elnyelik a színeket. Az idő vasfogai lassan forognak, s mint ahogy a rosda minden emléket megrágnak. Bizony elteltek az évek. Néha lassúnak tűntek a napok, amik beleolvadnak immár a múltba. Néha a hónapok csak úgy rohantak veled.

Minden olyan nehéznek tűnik. Még a gondolatoknak is súlyuk van, nem csak a kimondott szavaknak. Ránk nehezedik az élet. Mindenki siet, senki sem áll meg, hogy akárcsak egy percre is tétovázzon, habozzon a döntésén, megvitasson egy kérdést, és bölcsen válaszoljon. Nincsi idő! Nincs idő megállni, megvárni, amíg eltöprengsz azon, mit rontottál el. Bármit is tettél, jobb lesz ha nem rágod magad rajta, felejtsd el! Már semmi sem számít, semmi sem amit tettél, vagy ami nem.

Leesett az első hó. Illetve a sokadik. Évek óta esik a hó. Ez a hófehér, csillogó, kristály szőnyeg borít ilyenkor mindent. Olykor hideg, és fázunk tőle. Itt van köztünk, amíg el nem olvad, amíg mennie nem kell, hogy aztán újabb hónapokat várva visszatérjen a téllel. De még itt van, amíg a nap sugarai erősebbek nem lesznek. Addig még itt van, a fehér csoda.

Gondolatok, amik nap mint nap eszünkbe jutnak. Ugyanazok kínoznak. Bámulsz ki az ablakon, a vonat suhan veled. Szeretnél mindent magad mögött hagyni. Nem lehet. Nem mehetsz el, sok dolog vár, amit még meg kell tenned. Itt van még a helyed. Lehet nem köztük, hanem velük. Most nem menekülhetsz el, mikor itt a válasz, a megoldás előtted! Csak bíznod kell Őbenne! Hinni, hogy számára nincs lehetetlen, mert ez így is van, ha hiszed, ha nem!

Gyakran elsüllyedünk az érzéseink tengerében. Mikor sok minden kavarog bennünk, jó és rossz egyaránt. Olyan dolgok után vágyunk, amik elérhetetlenek számunkra, mégis gyönyörködtet a gondolat, hogy egyszer a miénk lesz majd... De addig csak vágyakozunk, epekedünk utána.

Viszont van, amikor valaminek a hiányát érezzük az életünkben, és nem tudjuk mi az. Csak azt, hogy nincs meg, hiányzik.

Szeretni másokat, és szeretve lenni,

Hinni az életben, és semmitől sem félni.

Mindig előre nézni, sohasem hátra,

Megérkezni, vagy elindulni a hosszú távra.

Nézni, és nem látni semmit,

Vágyni valakire, és nem szeretni senkit.

Okokat keresni a miértekre,

Magyarázatot adni a véletlenekre.

Könnyek nélkül sírni valakiért,

Sötétben próbálni megkeresni a fényt.

Lehetetlent lehetségessé tenni,

 
Egyedül BENNE bízni, és szüntelen remélni.

Hinni, hogy Ő mindent széppé tesz,

 Megváltja életünket, megváltoztat mindent,

Szeretetét érezni percről percre jobban,

Amíg picike szívem utolsót nem dobban.

Érte égni kiolthatatlan tűzzel a lelkemben,

Minden megtenni ennek érdekében.

Rá bízni életünk minden apró terhét,

Neki gondja van ránk, legyen az élet bármily nehéz.

Tenyerén hordoz, karjával betakar,

Örök ÉLET az, amit Ő adni akar!

Jó volt a tegnapi nap =D határozottan JÓ volt =D a hajam fel volt állítva punkba =D vicces volt =D

a fiúk ismét kitettek magukért, olyan műsort csináltak, hogy mindenki dőlt a nevetéstől xD

aztán ahogy figyeltem az embereket, mindenki olyan jól el volt a másikkal, teljes elfogadást éreztem mindenki részéről...

ami jó dolog

és ismét eszembe jutott az, ami nem rég foglalkoztatott...

hogy miért nem szeretek odajárni

azt hittem megoldódott a probléma... vagy csak lehet, hogy visszatért ugyanaz, hát nem tudom...

sok mindent le kéne tisztáznom magammal, és másokkal is lehet le kéne ülnöm beszélgetni, hogy mi a helyzet

újabb időre van szükségem

a Vörösvári gyülit viszont nagyon szeretem! =) ott van az én helyem

bár sokan nem értik, hogy miért nem járok a Szentendreibe... az, aki még nem volt a Vörösváriban, az nem is fogja megérteni

lehet, hogy nem vagyunk olyan sokan, lehet, hogy nincs olyan "jó" dicsi csoportunk, de meg van közöttünk a SZERETET, az ŐSZINTESÉG egymás felé, megbeszéltük, hogy ha valakinek gondja van a másikkal odamegy hozzá, és megbeszélik... =) igazából nehéz elmagyarázni, hogy miért is szeretek inkább idejárni, csak érzem, hogy itt jobban megértenek az emberek

jól mondta Laca, ez az év egymás megismeréséről szólt, és hogy közelebb kerüljünk egymáshoz

tegnap éreztem ismét azt, hogy nem illek az ifis képbe

lehet, hogy sok mindenkivel megértem magam és beszélgetek, de egyszerűen idegesít, zavar, hogy skatulyába zárva kell élnem közöttük

hogy úgy kezelnek, mintha még mindig szeretném Őt... pedig nem szeretem, sőt! gyűlölöm, utálom... lehet kicsit erősen fogalmaztam most

nem szimpatikus

bár várható volt, hogy ezek után nem leszünk barátok, de hogy azokat is elveszítem, akikkel azt hittem "barátok" vagyunk...

ritkán beszélgetünk, talán az én hibámból... talán az övékből... nincs témánk

lehet hogy egy ifibe járunk, de annyit sem tudunk egymásról, hogy ki melyik suliba jár

bár az ifisek nagy része mind refis, szóval ez csak rájuk igaz, nem figyelünk a másikra, csak arra, aki a bandánk" tagja... pfff

olyan megmagyarázhatatlanul rossz érzésem van, mikor köztük vagyok... jó is, és rossz is egyszerre

nem tudom miért van ez, csak egyszerűen ezt érzem

azt mondták, hiányoztam nekik... hát ahhoz képest marhára... kegyes hazugság, csak hogy menjek már végre

semmi sem köt oda...

szép lassan elvesztek mindenkit, aki eddig számított nekem

Csiguszt, a bátyjámat, és a többieket...

de csak azért nem fogok menni, mert ők odajárnak... az én gyülim már a Vörösvári

ha érdekelné őket, hogy élek-e, vagy ha ténylegesen hiányzom nekik, akkor felhívtak volna, sms-t vagy emailt írtak volna...

de nem tették... egyiket sem

meg kaptam egy levelet az egyik ifi vezető sráctól... először kérdezte mi a baj, és utóiratként odaírta, hogy "bármit megteszek, hogy megbízz bennem"...

de nem mertem teljesen őszinte lenni, mert tudtam, hogy ha a legjobb barátaim sem értettek meg, akkor ő sem fog... nem volt alaptalan ez a bizalmatlanság, mert a következő levélben, igaz, elég terjedelmes levéllel válaszoltam, de csak írtam, semmi lényeges nem volt benne, írta, hogy ne gondoljam azt, hogy ő lelkisegély-szolgálatot rendez 

pfff... nem írtam vissza neki... abban a percben lett világos minden, az, hogy csak sajnálatból írt nekem, és hogy nem gondolta komolyan...

éreztem, hogy nem szabad megbíznom benne, tudtam, hogy felszínes, kamu az egész... és lááám, igazam lett, bár ne lett volna

már a bátyjámban sem, és Csiguszban sem merek megbízni... igazából mostanában senkiben

mintha csak ők is megjátszanák magukat...

teljesen átverve érzem magam...

2 év alatt minden álmom szertefoszlott, és lassan mindenkit elveszítettem...

nyitott ember voltam, mára teljesen zárkozott lettem, és félek megnyílni mások előtt, megváltoztam... nagyon... és nem jó irányba

kerülöm őket... az ifit, a gyülit, és mindenkit akit nem szeretek, aki emlékeztet arra, ami történt, ami elszomorít, azért ami most van 

nem is tudom mit kezdenék Isten nélkül, ha ő nem lenne velem, ha Ő nem értené meg azt amit most érzek... ha nem tudnám, hogy ő így is szeret!(L) 

Drága kis szívem!


Vannak szavak, amiket még nem mondtam ki neked, de Bennem vannak.
Szeretném, ha tudnál róluk.

Egyszer meghaltam érted. Hogy miért? Mert nem szenvedhettem látni a
szenvedéseidet. Meg akartalak szabadítani tőlük és ennek ez volt az ára.

Te régebben nem tudtad, hogyan élsz. Nem tudtad, hogy mik a bűneid és
hogy mennyire súlyosak. Nem tudtad, hogy miért gyötrődsz és szenvedsz annyira.
És nem tudtad, mi várna még rád a földi halálod után az Isten színe előtt...
Atyám sosem éreztette veled, hogy a bűneid miatt milyen súlyos halált
érdemelnél. Akár többször is...

Te ezeket a dolgokat mind nem tudtad, de Én igen. Én tudtam, hogy meg
fogsz halni a földi halálod után is újra és végleg, ha így folytatod. És ezzel
a tudással nem tudtam továbbra is rád nézni szomorúság nélkül. Nem tudtam
továbbtűrni a szenvedéseidet, tudva azt, hogy mi vár rád így a földi halálod
után. Nem tudtam nézni, nem bírtam látni.
Csak azt tudtam, megváltásra szorulsz abból az átkozott életedből, amit
Nélkülem éltél. Gyűlöltem, ahogy Nélkülem éltél és a szívem közben majd
megszakadt érted.

Sokszor hívtalak, de te nem jöttél.
Sokszor szóltam hozzád, de te nem értetted.
És ez Nekem fájt. De ez nem szemrehányás, csak szólok hozzád:
Hiányoztál.

Lehet, hogy még mindig nem érted, hogy miért kellett meghalnom. A bűn
büntetése a halál - ez égben írt törvény. Valakinek meg kellett halnia, és Én
nem akartam, hogy az a valaki pont Te legyél. Csak így tudtalak megmenteni.
Nem tudtam volna végignézni a halálodat, ezért vállaltam át helyetted.

Szeretném, ha tudnád; nem bántam meg, hogy engedelmeskedtem Atyám
akaratára. Szeretném, ha tudnád, bármikor újra meghalnék érted, ha azon múlna
az életed.
Ha egy autó el akarna ütni téged, eléugornék. Ha egy csónakból a tóba
esnél, és Én csak azon az áron tudnálak kimenteni, hogy Én a vízbe fulladok -
megtenném. Ha valaki rád lőne, csak a testemen keresztül érhetne a golyó. De
nem érne, mert Én most sem hagynám, hogy meghalj!

Tudod, Atyámnak viszont más az akarata. Ő azt akarja, a
kereszthalálomra nézz úgy, hogy tudd: ott mentettem meg az életedet...

Egyszer feltámadtam... Atyám akarata volt ez is, hogy tudd, Nekem semmi
sem lehetetlen.
Másrészt nem tudok nem hűségesnek lenni sem Atyámhoz, sem hozzád.
Akartam, hogy újra együtt lehessünk.
És akarom most is.

Szeretném, ha tudnád, már nem a bűneidet látom elsősorban, ha rád
tekintek.
A kegyeltem vagy, az Én megváltott, drága kis szívem.
Tudom, még mindig vétkezel. De ne ezekkel törődj, hanem Velem!
Hidd el, Én nagyon szeretlek téged, és ha a bűneid miatt halált is
érdemelnél még mindig, nem fogsz meghalni, ezt megígérem neked.
Mert ha a bűneid skarlátvörösek is, Én hófehérré teszlek. Ha a bűneid
égbekiáltóak is, Én a tenger mélyére vetem őket és onnan senki sem hozza fel
őket.
A földi életed után sem érhet ítélet, mert Én nem fogom engedni már.
Nincs, ami miatt elítéljelek, mert Atyám és Én is mindent megbocsátottunk
neked.
Megbocsátattak a bűneid. Nincsenek. Felejtsd el őket.

Boldog vagyok, mikor már értesz Engem. Boldog vagyok, amikor vannak
füleid a hallásomra és boldog vagyok, amikor vannak szemeid a látásomra.
Szeretem, amikor viszont szeretsz Engem, és szeretem azt az
újjászületett és a Lélek által szentté avatott, tiszta szívedet, amellyel Engem
Felismersz.

Atyám ajándékát látom benned és soha nem akarlak elveszíteni. És nem is
foglak.
Mert megtartalak.
Mindörökké.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Isten csodálatos!!!

ma beszélgettem az egyik osztálytársammal, aki elég mély ponton van. Válnak a szülei, az élete nincs rendben, szenved egy srác miatt. Minden romokban hever mellette, nincs semmilyen biztos pont az életében...

a beszélgetés közepén kezdtem Istent is belevonni a csevegésbe. Nem tudtam mi fog kisülni belőle, de tudtam, hogy csak Ő a megoldás mindenre. Én sem vagyok túl fényes helyzetben, de éreztem, hogy ide Isten kell, most rá van a legnagyobb szükség. Először ellenségeskedésbe ütköztem, majd hitetlenségbe, végül kibújt a szög a zsákból. Utálta Istent. Utálta amiért sok olyan embert vett el tőle, akit szeretett... itt fordult meg a beszélgetés menete. Isten átvette rajtam keresztül az irányítást. Végül átküldtem neki ezt a levelet, amit fent olvashattatok. Engem is őszintén megérintettek ezek a sorok. Reméltem, hogy Isten ezen keresztül is tud szólni hozzá, hogy megérezheti a szeretetét. Miután elolvasta a barátnőm, őszintén közölte velem, hogy ezek semmit sem jelentenek neki. Semmit. Azt hittem, hiábavaló volt ez a beszélgetés. Tévedtem. Továbbra is biztattam, és akkor megtört a jég. Azt mondta, hogy igazam van, tényleg Istenre van szüksége. Nem tudom komolyan gondolta-e, csak Isten tudja. Imádkoztam érte, és fogok is. A segítségem kérte, és nem tagadtam meg tőle. Sosem tennék ilyet. Holnap a karácsonyi alkalmon a testvérek szívére helyezem, és megkérem őket, hogy velem együtt hordozzuk imáinkban.

Tegnap láttam egy prezit you tube-on... nagyon megérintett...

egy levélről szólt, amit a pokolból küldtek. Az volt benne, hogy egy srác meghalt autóbalesetben, a balesetkor nagyon megijedt, amikor saját magát hallottam kiabálni, de már nem volt a testében. Aztán hirtelen egy sorban találta magát, egy angyal előtt. Nem volt benne a neve az Élet könyvében... Megnyílt alatta a Föld, és egy börtönben találta magát. Írta a levélben a legjobb barátjának, akinek szól a levél, hogy mennyire fél, retteg, és azon gondolkozik, hogy vajon ő, aki a legjobb barátja volt, miért nem mesélt neki Jézusról? Miért terelte a témát, ha szóba került, miért nem beszélt arról, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy befogadja Jézust a szívébe, és keresztény legyen. Miért nem mondta neki, hogy mi vár rá, ha nem tér meg. Nagyon félt. Egyszer csak lépteket hallott. Angyalok jöttek érte. Reszketett a félelemtől, nem tudta hol van, mi fog történni vele. Azt kívánta a barátja bárcsak ott lenne vele, bárcsak átélné azt, amit most ő. Az angyal feltépte az ajtót, és megragadta őt. A vér is megfagyott benne, annyire meg volt ijedve. Egy szakadékhoz cipelték. A srác zokogott, sírt. Végig azt kérdezte a barátjától, hogy miért nem figyelmeztette erről. Hogy miért nem szólt neki, még a baleset előtt. Volt rá alkalma, miért nem tette meg? Ekkor az angyal elengedte, és a fiú zuhant a lángok közé. A fiú a végén ezzel a mondattal zárt: Remélem te is ide kerülsz, bárcsak itt lennél most velem!" Utána egy olyan szövegrész jött, hogy "Ne piszkálj az emberekkel. Ne piszkálj a szomszéd kislánnyal, aki az udvaron játszik. Ő úgysem értené meg Jézust. Ne piszkálj az iskolatársaimmal, a munkatársaimmal. Kigúnyolnának, kinevetnének, ha Jézust említeném. Ne piszkálj az emberek, a kislány hangjával a fejemben. Ne piszkálj azzal, hogy beszélnem kéne nekik Jézusról. Ne piszkálj velük! Hagy békén!" vagy valami ehhez hasonló...

ez volt életem legjobb szülinapja =)

úgy terveztem, hogy nem csinálok semmit, csak zenét hallgatok, és Istennel töltöm a napomat, de máshogy alakult =)

ifire nem akartam menni, mondván, hogy nem szeretném, hogy felköszöntsenek

rengeteg mindenki köszöntött ma! olyan jól esett, hogy gondoltak rám!

még a bátyjám is felköszöntött, sőt írt nekem msnen, ami nagy szó! =) olyan boldog vagyok! hónapok óta először beszélgettem ma vele...

aztán átjött a 2 hugom, és együtt megnéztünk egy jó kis filmet, amin szétröhögtük az agyunkat is =D közben kaptam egy telefon hívást, amire nem is számítottam =)

nem tudtam, hogy ki hívhat, és mikor felvettem és láttam a nevet már akkor gondoltam, hogy ajjaj itt baj lesz, erre a srác huga szólt bele xD és boldog szülinapot kívánt, és az egész ifi elénekelte nekem a happy birthday-t.... annyira meglepődtem, hogy kellett pár perc, mire tudtam mondani valamit! =) kellemes meglepetés volt, hihetetlenül jól esett, és nagyon kedves volt tőlük!!! =)

most tényleg boldognak érzem magam =)

erre biztos sokáig fogok emlékezni! =)

tényleg az én napom volt... olyan jól telt ez a nap =)

Hálás vagyok Istennek! s nagyon köszönöm neki ezt a mai napot! hogy megszülethettem... és hogy most ismét boldoggá tett engem ezzel a semmiséggel, ami sokat jelentett nekem... =)

I LOVE YOU, JESUS!!!

még 4 nap... 

szombaton lesz ifi, és a szülinapom is...

nem megyek ifire, ezt már eldöntöttem

sőt, soha többet, leadom a játékokat és befejeztem =)

gyülibe sem megyek

Vörösvárra fogok csak járni

igazából sokat gondolkodom ezeken

valaki megkérdezte tőlem, hogy áldásosabb-e az életem, amióta nem járok gyülibe...

hát nem...

de sebaj

így is elélek addig, amíg meg nem halok

nem tudom, hogy mi legyen

ma jutott eszembe, hogy 2 vagy 3 napja nem imiztem... ez eddig ritkán fordult elő... hogy nem beszélgettem volna Istennel, aki mindenkinél jobban megérdemli ezt...

mintha távolodtam volna tőle... így érzem... persze a saját hibámból

szombaton lesz 16 éve, hogy kaptam egy életet, ami nem az enyém, hanem Istené

ha az enyém lenne, akkor már rég nem élnék xD de Istennek hála, nem így történt

kaptam egy életet... sokszor felteszem a kérdést, hogy minek, miért?

miért lett jobb így, hogy én is ezen a földön élek?

olyan más minden... teaház óta érzem ezt a változást, ami közel 3 hónapja tart... nem tudom ki leszek, vagy ki voltam, de majd kiderül...

félek, hogy nagyon eltávolodom Istentől, és azt nagyon nem akarom

valósággal rettegek ettől

ő a legjobb dolog az életemben!

verseket tudok írni, simát, nem Istenről szólót, de ha róla szeretnék, egyszerűen nem megy

válságban az életem, nem tudom merre tart, ki van mellettem, kire számítsak, kinek mondjam el mi a helyzet... tudom mit mondanának...

de vajon Jézus most mit mondana?