jó is, meg nem is volt jó a hétvége...

szerintem kicsit unalmas volt a teaház... asszem többet nem leszek pincér =) nagyon unalmas... meg hát sokszor csak álltam és néztem ki a fejemből... mert nem tudtam kihez szólni... a skacok szokás szerint lelógtak sétálni... ez is unalmas már xD

meg pár beszólás azoktól, akiktől tényleg nem vártam volna meglepett, felbosszantott, ugyanakkor szomorúvá tett, úgyhogy az első fele szomorkásan, a koncertől kezdve pedig vidáman telt

hááttt szombat... ifi nap volt ....

Ő a 4es csapat vezetője volt... nagyon paráztam, hogy ne kerüljek oda, erre nem a 4est húzom?!xD aztán volt esélyem cserélni, na mondom király, erre visszahúzom a 4est xD csak nekem lehet ilyen szerencsém... full ideg és izgatott voltam, hogy na vajon ebből mi fog kisülni, gondoltam semmi jó... az elején nem is, a végén viszont már jó kis csapat lettünk...

du a VBSZ gyüli gitárosa zenélt... nem volt rossz, de valahogy nem illett oda... a bátyjám kellett volna, nem vagyok elfogult, mert a másik egyik jó barátom, de élőbe bedoták a mélyvízbe... úgy hogy nem is ismerték jó formán, csak látták gitározni...

mondanom se kell, egyből belopta magát az ifisek szívébe...

másnap reggel gyüliben voltunk

ettől rettegtem legbelül a legjobban, hogy be kell oda menjek 3 hónap után... nem akartam =S

valahogy a szívem legrejtettebb és legmélyebb zúgában reméltem, hogy ez a vasárnap más lesz, de tartottam a kérdésektől...

tévedtem, nem volt más, olyan mintha nem tűnt volna el ez a 3 hónap az életemből, és mindent onnan folytattam volna, ahol abbahagytam

igazából nem tudom mit vártam tőlük... hogy majd emberként néznek rám? vagy esetleg valakinek eszébe jut köszönni, vagy valami ilyesmi?

mindenki sietett, nagy tömeg a nagy teremben, ifisek bandáznak, közben körberajongják a kis srácot... telszám csere...

na itt dobtam majdnem egy hátast... lassan 2 éve, hogy jártam oda, erre jön ő, elkezd gitározni, beveszik maguk közé, és elkérik a számát, meg meghívják teaházra zenélni?=O és a bátyjám??! ő a legjobb gitáros a földön, most miért "cserélik le"? Mi az, hogy ő és nem a bátyjám?!!=O

kicsit felkaptam a vizet, de hála a póker arcomnak enyhe iróniával lepleztem... ehhez tökéletesen értek, senki sem tud átlátni rajtam, csak ha már nagyon ismer, na bumm egy ember

meg a másik, hogy engem 2 év eltelte óta semmibe vesznek, erre ő elkezd pengetni, és máris a lábai előtt hevernek...

hááttt elég érdekes...

fáradt vagyok =S

meg elegem van megint mindenből

valahogy mindent feladós kedvem van, és semmi sem érdekel

örülök, hogy jól érezte magát a gyülinkben, de ez azért sokkkkk

7 nap és itt a szülinapom

naná hogy szombat lesz... és akkor úgy ahogy kell nem leszek ifin

nekem egyik se mondja, hogy boldog szülinapot, mikor legszívesebben a pokol mélyére kíván... kössz nem!

szóval a szombat és a vasárnap délelőtt otthon telik... pihizek, msn, elkezdek talán egy jó könyvet, vagy csak zenét hallgatok... szabkert meg valami jót, amit szeretek, és ami feldob =)

vasárnap du VBSZ gyüli... és laptopozom...

Jövő héten ismét póker arcot vágok, és senki sem fogja látni a gondolataimat, érzéseimet, csak Ő, ott fent...

minden megváltozott, és az életem odaadnám, ha a régi lehetnék, az aki 2 éve voltam...

sok minden bánt... rengeteg minden, amin tudom, sajnos nem változthatok, pedig nagyon szívesen megtenném!!!!

Csak ne legyen így...

szeretnék velük is jó kapcsolatot, hogy ne ítéljenek el, amiatt ami történt... kicsi voltam még... nagy hülyeséget csináltam, de már más vagyok! felnőttebb lettem egy picit, és máshogy gondolom ezt az egészet...

én is vágyom velük beszélgetni, normálisan, nem csak úgy felszínesen... barátként, testvérként...

Vele is szeretnék nem csak idegen, vagy ismerős lenni, akik elmennek lazán a másik mellett, mintha ott sem lenne, kerülik egymást, akkor szólnak a másikhoz amikor muszáj, hanem felfoghatná végre, hogy TÉNYLEG SEMMIT SEM AKAROK MÁR TŐLE

ezt csak remélni tudom, de érzem, hogy sosem lesz így, elválok a gyülimtől, hogy a Vörösváriba járjak, és ott hagyom az ifit, mert... ez egy másik történet, majd egyszer...

én tiszteletben tartom az ő döntésüket, és én is így tennék a helyükben... megértem őket, nagyot hibáztam... tudom sosem kezelnek majd másként... még ha felnövök akkor sem... és ez bánt

szerintem nagyon ritkán látom majd őket, pedig fontosak nekem, nagyon! mégha át is néznek rajtam, én felnézek rájuk, mert nagyszerű emberek...

 
"Most szeretnék mindent semmissé tenni, kifogytam a szóból és nem maradt semmi..."

Te vagy a hangszerem

Egy dal a szívemben

Ami véget nem ér

Ami új reményt ígér 

> 

Te vagy a hangszerem

A régi tűz a lelkemben

Ami újra lángra kél

Sokkal erősebben ég, mint rég

< 

Ragyogj Jézus, ragyogj nekem!

Fényes csillagként vezess engem!

Világíts, fényed érjen szívem mélyére

Ha héten kicsit furán viselkedtem, de úgy mindenkivel... Volt olyan, hogy csak úgy egyik percről a másikra ordíbáltam az egyik osztálytársammal... nem tudom mi ütött belém =S nem vagyok ilyen ember

aztán a db-i szabkeresek lelkipásztorának a prédikációit hallgattam... nagyon jók! sokat tanultam belőlük =)

tegnap ifi volt... hát khömm... szóval... na igen...

jó volt, nem arról van szó, nem volt játék, mert én mondtam, hogy most nem készülök.... hogy miért? hát most olyanom volt...

még mindig nem szeretek oda sem járni... pedig szeretnék! de Vörösváron jobban érzem magam... gyüliben sem voltam már jó ideje, és tudom, hogy ha elkezdeném mondani miért nem megyek, akkor senki sem értené meg... csak az, aki közel áll hozzám... Csigusz! =) de nem is kérdezik, és jó így, hogy senkit sem érdekel ott vagyok-e vagy sem... úgysem értenék...

szeretném érezni, hogy tartozom valahova, talán ide, de addig nem fogom ezt érezni, amíg nem kezdem megismerni a többieket, nem beszélgetek velük, én erre nyitottnak érzem magam, de mindenhez két ember kell, így a beszélgetéshez is, meg hát nem tetszik amit egyes emberek művelnek, s közben szentül állítják, hogy milyen jó keresztények... hát boccs, nem kérek ebből a képmutatásból...

ezért tartom a szabkereseket csodálatos embereknek... a dicsőítésük is élő, egyszerűen felemelő, és nagyon közel érezheti magát az ember Istenhez, amikor velük dicsőít, és ők máshogy állnak az emberekhez is... legalábbis szerintem

egy szabkeres legjobb barátom van, aki ilyen, és csodálom őt... =) ő nem löki el magától az embert, ha gondja van, nem beszéli ki, nem alázza meg, hanem igyekszik segíteni neki, imizik érte... nem ártana ha a sztd-i baptisták példát vennének róluk

és nem csak a r...sek seggét nyalnák, mert ezt csináljak, és ezt nem lehet ennél szebben megfogalmazni, hogy szalon képes legyen

a saját gyülijükbe járókat pedig magasról leszarják, és itt nem magamról beszélek, mert rohadtul nem érdekel egyik sem, de azért a kisebbekkel nem ártana foglalkozni, ha már ők is ott vannak ifin... nem is ismerik jóformán őket, és én sem

a bátyjámmal kicsit összekaptam ma... szeretem őt meg minden, hihetetlen jó fej, csak mintha eltávolódtunk volna egymástól... hiányzik! keveset beszélgetünk...

most érzem hónapok óta először azt, hogy talán azért mert nem járok vasárnaponként... de meg vannak az okai ennek is... ő meg szombaton nincs ifin... meg msnen is ritkán...

szerintem nem is érdekli igazán, hogy mi van velem... mint ahogy már írtam korábban, lehet, hogy nem is tekint a húgának

én viszont felnézek rá! ő olyan ember az életemben, aki bármikor meg tud nevetettni... meg a bátyjám!

már az embereken sem lehet kiigazódni... az akiről régen azt hittem a barátom mára már rá kellett jönnöm, hogy nem az... sőt, rosszabb mint az ellenségem

de ugyanakkor megtanultam értékelni azokat a személyeket, igaz csak ketten vannak, de ha úgy vesszük akkor is csak egy személy van, akire számíthatok az emberek közül, és ő Csigusz!=)

hát, ha a gyülinél választani kell majd, hogy baptista vagy szabker, akkor az utóbbi mellett döntök

semmi elfogultság nincs bennem, Isten szerint sem a vallás a lényeg, hanem az Ő benne való hit, de csalódtam a baptistákban, és nem tudom elviselni, ahogy a katolikusokat fikázzák, pedig ők sem tesznek másképp, ahogy ők...

mindegy, nehéz lenne leírni, hogy miért pont szabker =) talán a feelingjük miatt =)

nagyon várom a lendületet, már csak hónapok kérdése =)

kevesebb mint egy hónap és 16 ... gyakran akartam ennyi idős lenni, de most legszívesebben visszatekerném az időt... nem akarok ilyen gyorsan felnőni... bár visszamehetnék a múltba!

rengeteg mindent megváltoztatnék

tegnap ismét rájöttem arra, hogy ő és én sosem leszünk barátok, meg úgy semmik... idegen maradunk örökké

rengetegszer gondoltam már erre, de csak kevésszer eszméltem rá újra és újra, hogy ez tényleg így van, és ezen már nem lehet változtatni...

amit elrontottam, azt elrontottam... nem köszönünk egymásnak, nem beszélgetünk, akkor szólunk egymáshoz amikor nagyon muszáj... és ez így van jól

tegnap beszélgettem pár refissel, van amelyik aranyos, de van akit utálok, igaz nem szabadna így éreznem de ez van, és először ő is csatlakozott hozzánk, majd inkább külön ment

szerintem azért mert én is ott voltam

kerüljük egymást elég régóta

meg aztán láttam vele az ajtóban beszélgetni, igazából akkor esett le ez az egész... köztük még időben rendeződtek a dolgok...

sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy itt miért nem? miért történtek így?

de tudom, hogy így kellett történnie...

és ezek nagyon megváltoztattak

hiszem, hogy mindennek célja van, Isten nem tesz hiába semmit az életünkben...

hát rossz, hogy így alakult, de ez van! =)

ma búcsúztatjuk az egyik legjobb barátom anyukáját, megy ki Angliába, és februárba a srác is elmegy... nem tudom mi lesz velem, ha már csak egy jó barátom marad velem, ő is messze tőlem... 25 km, az is sok =D főleg Anglia, nagyon messze van...

de olyan jó tudni, hogy van aki mindig mellettem van, aki az életem része!Isten... nélküle elvesznék... nem tudnék élni

sokszor eszembe jut az is, hogy ha nem Istené lenne az életem, akkor már biztos véget vetettem volna az életemnek... olyan jó hozzá tartozni! =) 

LEGJOBB BARÁT... 

.... Az a személy, aki mindent tud rólad. Aki fél szavakból is megért, aki ha ránézel egyből tudja mit érzel, elég egy pillantás, egy mosoly...

Aki melletted van a legnezehebb óráidban, aki támogat a döntéseidben. Aki megfogja a kezed, ha félsz. Akinek mindig van egy jó szava hozzád, aki nem ért félre, mert ismer téged, akiben megbízhatsz, mert tudod nálad jó helyen vannak féltett titkaid.

Akinek mindig van egy jó tanácsa, egy jó ötlete, amivel feldobhat téged, ha szomorú vagy.

Aki képes a legzsúfoltabb progamjai közé is beiktatni téged, csak hogy meghallgasson, időt szakít rád, hogy segítsen neked, hogy átöleljen és vigasztaljon amikor mindenki elfordul tőled, amikor magadra maradtál a problémáiddal.

Aki lehajol hozzád, mikor padlón vagy. Aki rád mosolyog akkor is, amikor mindenki ridegen átnéz rajtad.

Aki megerősít, lelket önt beléd, hogy ne add fel az álmaid, hanem küzdj tovább értük!

Aki nem haragszik meg, ha padlón vagy, és a saját bajaiddal tudsz csak foglalkozni, hiszen megért téged, és segít túl tenni magad rajtuk. 

Aki nem néz levegőnek, hanem az utca másik feléről is átkiabál neked, és hangosan köszön, csak hogy észrevedd.

Aki akkor is gondol rád, mikor a többiek elfelejtették a szülinapodat. Aki képes időt fektetni abba, hogy akár egy ilyen bulit is szervezzen neked.

Akit éjszaka is felhívhatsz, ha súlyos lelkigondokkal küszködsz, mert ő nem ordítja le a fejed, hogy hagyd aludni, hanem türelmesen végig hallgat, imádkozik veled, és megnyugtat.

Aki felnyitja a szemed, hogy meglásd mennyire értékes ember vagy, és hogy rengeteg jó tulajdonságod van, és nem csak a rosszat emlegeti fel, nem, hanem elsősorban a jókra irányítja a figyelmed.

Akinek akkor is fontos vagy, amikor kócosan állsz előtte, kisírt szemekkel, aki ekkor is meglátja benned a szépet, a jót.

Aki testvéreként szeret, s akár bármit megtenne érted.

Akire minden percben számíthasz. Aki minden telefon hivásodra válaszol, vagy visszahív később, ha épp nincs otthon.

Aki megmutatja neked, hogy igenis érdemes élni, és hogy az élet szép. Aki felfedezi veled a világ csodáit, az élet apró örömeit.

Aki meg tud lepni különböző meglepétesekkel.

Akivel ha csak 10 percet eltöltesz úgy érzed az volt életed legjobb, legtartalmasabb 10 perce.

Aki úgy szeret ahogy vagy! nem akar megváltoztatni, sem irányítani, sem befolyásolni, hanem tanácsot ad, a többi rajtad múlik, hogy elfogadod-e. Aki a helyes út felé terel, és segít kiigazódni az élet labirintusában, és ha eltévednétek akkor sem hagy egyedül, hanem együtt keveredtek ki belőle.

Aki nem sajnálja az energiáját sem, csak hogy ott legyen veled a számodra legfontosabb percekben. Aki együtt örül a győzelmeidnek, akivl megoszthatod kételyeidet, félelmeidet.

Akinek a jelenléte orvosol minden bút, aki ha megölel elszáll minden szomorúság, mert együtt könnyebb elviselni a szenvedéseket.

Aki nem hagy cserben a bajban, hanem akkor is kitart melletted, és ha valamibe belekredtetek, akkor együtt csináljátok végig akár a legrázósabb szitut is. Aki bátorságot önt beléd, mikor félsz, vagy rettegsz valamitől.

Aki a legjobban látja meg, milyen az a pasi akit kiszemeltél magadnak, mert ő nem a rózsaszín felhőkön át nézi őt, nem úgy mint te =P

Aki felráz az álmok világából a valóságba, és segít megváltoztatni a dolgokat, ha épp neked nem lenne elég erőd hozzá.

Aki szembe állít a problémáiddal, ahelyett, hogy hagyná, hogy elmenekülj előlük, vagy feladj mindent mert úgy hiszed, nem tudod megtenni azt, amit kéne...

köszönöm, hogy ilyen barát vagy nekem, Csigusz! 

Semmi sem ér fel veled
Az élettel, amit kaptam tőled
Kegyelmed újjátett, megváltoztatta szívem
Új esélyt adtál, új életet nekem
Ígéreteid éltetnek mindennap
Benned reményt találtam
Érted bármit megtennék
Semmi sem ér fel veled
Semmi amit a világ igér!
Velem maradsz, ha a barátaim elhagynak
Mellettem állsz, hű vagy hozzám a bajban
Hálám elmondani nincs is szó talán
Értem adtad életed, megváltottál a véred árán
Szereteted minden földi kincsnél értékesebb
Jelenléted nekem mindennél kedvesebb
Jobb egy nap veled, mint bárhol a világban
Hozzád közel, akár templomod ajtajában
Egyedül benned bízom, útjaimon is rád tekintek
Te vagy Istenem, csak érted élek
Teljes szívemből szeretlek
Mindenem amim csak van a tied
Köszönöm, hogy élhetek, szabadon, veled
Kezem felemelem, áldom szent neved
Nagy árat fizettél értem, hogyan köszönjem meg?
Nincs szó, vagy gondolat szívemben
Amivel kifejezhetném, hogy milyen fontos vagy nekem
Szerelmed megtart, magadhoz ragad
Közelséged oly jó, mindennél többet ad
Köszönök minden napot, amit veled élhetek
Minden órát, percet, éveket
Jót terveztél az életem felől
Szívből örülsz, mikor jót tehetsz velem
Tenyereden hordozol, betöltöd szükségem
Örök szeretet az, amivel körülveszel engem
Te tudod számát napjaimnak,
Sorsom te írod, életem a  kezedben van
Köszönöm az életet, azt hogy szabaddá tettél
Örökké dicsérlek, szívem csak tiéd!

oké... =) nem bántam meg, hogy tegnap elmentem =) jó volt =)

és rájöttem egy fontos dologra: egy társaság kihat az ember életére, az hogy kik között van, és hogy milyenek azok az emberek =)

most ezen dolgozom:

Sötétségben éltem,

Fény nélkül, elveszetten

De te rám tekintettél

Felemeltél, mert úgy szerettél!

A refrén még nem teljes, eddig ez az első versszak, s mint felfedeztem dallamra nehéz írni =) ha csak úgy jön az tök jó, mert csak leírom, és Endre ír rá dallamot, de így, hogy adott egy dallam és egy Igerész úgy nehéz... igyekszem, és eddig jutottam =D

néha az is eszembe jut, hogy más dalszövegíróknak könnyebb, mert ők tudják hogy melyik dallamra milyen szöveg illik, meg hát van rutinjuk, de nekem még bele kell rázódni =)

ezenkívül tegnap lehet, hogy rosszul tettem, hogy újból megbíztam egy régi barátomban, hát most már mindegy, és elmondtam neki azt, amit mostanában egyre többször gondolok. remélem nem fogok emiatt szívni, hogy elmondtam neki ezeket, eddig még senkinek sem mondtam...

ma van ifi is... van egy játék amit én találok ki, és már meg is van, hogy mi lesz az =D remélem jó lesz

a szünetben rengeteg prezit csináltam, hogy legyen mit kivetíteni a projektorral =D

aztán, hogy mi lesz ma, az még kiderül...

Kérlek Téged: életed minden rezdülésére, életed minden
információjára, ami elér Téged, tekints úgy, mint egy áldásra, egy
kegyelemre mely tanítani kíván.
Biztosan észrevetted, hogy amikor
életed nagy pofonjait kapod, nagyon rosszul érintenek Téged. …de talán
2 év múlva, 3 év múlva… …vagy 5 év múlva - rájössz, hogy ha azt a
pofont nem kapod, akkor most nem lennél ott, ahol vagy.
Talán nagyon sok csodában segített téged az a pofon! A baj az, hogy Te elmerültél a fájdalomban.
A
baj az, hogy nem veszed észre a csodát, amit a Létezés a másik kezével
Neked ád. Nem veszed észre, mert elmerültél a fájdalomban.
...a
fájdalom pedig megöl Téged! A fájdalom megöl mindent: megöli az
érzéseket, megöli az életet, megöli a szerelmet. Megöli a testet, a
lelket - mindent megöl !!!
Ahelyett, hogy belemerülsz a fájdalomba, köszönd meg Neki! Köszönd meg!
...és erre a fájdalom azt fogja mondani: „ez nem normális! tőlem szenvedni szoktak” – és rögtön otthagy.
Figyeld
meg: amikor megköszönöd a fájdalomnak, hogy  megérkezett és
tanítani kíván Téged, akkor elmegy. Próbáld meg: amikor jön a fájdalom,
köszönd meg neki ! PRÓBÁLD MEG!

A félelem, aggódás, bűntudat, kisebbrendűségi érzés -
egy felhő. Mindegyik egy-egy sötét, árnyékos, hideg,
kellemetlen, ronda felhő.
A figyelmed, a mosolyod: FÉNYsugár!
Ha
figyelmed a félelmedre fordítod és „rámosolyogsz, beszélgetsz vele”,
akkor a félelmed sötét felhőjét beragyogja a FÉNY. . .
(Észrevettelek! Szia!) A sötétség eltűnik, feloldódik mosolyod
FÉNYénél.
A félelem, aggódás, bűntudat,
kisebbrendűségi érzés NEM TE vagy! Ezek Rajtad kívül léteznek
– és Te táplálod, vagy éhezteted őket. Döntésed szerint.
(Akkor is, ha ez tudatos benned, és akkor is, ha nem…) Te tudod növelni
is, és a táplálékot megvonni is tőlük.
A mosolyod
BELŐLED jön. Belülről. A figyelmed BELŐLED
jön. Te irányítod. SZABAD akaratodból. Ahová fordítod a figyelmed,
amire rámosolyogsz, oda irányítod a Belőled kiáramló FÉNYt.
Mivel TE MAGAD vagy a FÉNY, ezért bármilyen kiáramlás, ami Tőled indul ki, az FÉNY.
Vagy
árasztod Magadból a FÉNYt, vagy nem. Te döntesz, hogy adsz a
FÉNYedből, vagy nem. Tudatosan eldöntheted. TE ! Senki más,
csak TE ! Ha a félelmed felhőjére rámosolyogsz, FÉNYeddel
megsemmisíted azt. Nem kell küzdened vele! …egyszerűen csak
jelen kell lenned…
…csak rá kell ragyognod! Ha nem adsz neki FÉNYedből, megmarad a fekete felhő.
…csak
figyelned kell minden pillanatban gondolataidat, érzéseidet - és oda
kell irányítanod FÉNYed, mosolyod, ahol Szeretnéd, hogy FÉNY legyen,
ahol Szeretetet, harmóniát, békét akarsz teremteni .
…csak tudatosan oda kell mosolyognod, ahonnan szeretnéd eltüntetni az árnyakat, a sötétséget, a hideget, a kellemetlenséget … 

 " Ez csak egy gondolat - és a gondolat megváltoztatható." (L. L. Hay - Bölcsesség kártya)

"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé
kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság
öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy
egy embertársad hisz és bízik benned! " Ralph Waldo Emerson

Képzeld el, ha valaki azt mondaná neked, hogy csak egyetlenegy napod van hátra az életből.
Mit tennél? Felesleges dolgokon töprengenél?
Nem, azokról teljesen megfeledkeznél. Szeretnél, imádkoznál és meditálnál, mert csupán huszonnégy órád maradt.
A valódi, lényegi dolgokat nem halogatnád. 

Osho

„Legyen szíved, mely nem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz.”

/Dickens/

“…Van úgy , hogy megfeszülve erőlködsz…
Úgy kell énekelned, hogy ne érdekeljen, kapsz-e érte pénzt,
Úgy kell szeretned, mintha sosem bántanának,
Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.” (Andrew Matthews)

minden egyes döntésnek súlya van... hatalmas súlya

tegnap úgy indultam el otthonról, hogy senki sem érdekel, azt teszem amit akarok, legyen szó bármiről, most olyat teszek amit eddig még sosem...

és pontosan ezt is tettem

hogy hol rontottam el az életem? nem tudom.. már rég elvesztettem a fonalat affelől, hogy mit miért csinálok

csak élek

és a tettek tetteket követnek, régi gondolatok újakat szülnek... a cselekedetek megszokássá válnak, a szavak amiket kimondok zavarosak, a helyes útról letérve messzire szállnak...

még most sem tudom felfogni...

lázadtam, mert... mert minden máshogy alakult, mint ahogy szerettem volna

miért van a fiatalokban megfelelési kényszer? Hogy olyanok akarnak lenni mint mások, miközben mindenki egyedüli egyéniség, és csak EGY van belőle

megtettem, mert meg akartam, ép ésszel sosem vettem volna, mert ellenzek minden ilyesfajta dolgot, most mégis elfogadtam...

még mindig érzem az izét, már ha lehet ize... kicsit megszédültem tőle...

olyat tettem amit egy keresztény sem tett volna a helyemben

gyakran ismételt kérdés a miért... magam sem tudom, utálom, és mégis most... egy szál... csak egy, de miközben a kezemben füstölgött, ott ültem a szitáló esőben és néztem ahogyan a víz folyik az utcán... bámultam ki a fejemből, és gondolkoztam... azon, hogy hogy jutottam idáig, mi lett velem... és most ezt miért teszem...

igazából, ha most valamelyik igazi barátom hallaná amit tettem, vagy csak látta volna, biztos csalódott volna bennem, ezt nem gondolta volna... nem tudom mi vitt rá, tudtam, hogy rossz... de nem érdekelt

nem tudom hol siklott ki az életem, hol kanyarodtam félre, csak jöttek a dolgok és hagytam

már a következő alkalmon gondolkoztam, hogy mikor lehetne, és honnan szerzek...

a depresszió is eszembe jutott

hiszen utálom a cigit, egyenesen ki nem állhatom, akkor miért... mi okból?

Döbbentes, mikor az ember nem tudja megmagyarázni, hogy mit miért tett, csak megtette

bánom, és már nem lehet változtatni rajta

de valamilyen szinten nem sajnálom, hogy megtettem, kéne? lehet

lehet kéne valakivel beszélgetnem... lehet... de ha beszélgetnék is, jönne a papolás, amire nincs szükségem

nekem kell rájönnöm arra, nekem és nem másnak kell visszatalálni a helyes útra, nekem kell megbánnom, és visszatérnem hozzá

és lehet, hogy egyedül nem fog menni...

talán a nyomás is közrejátszott, hogy megfeleljek nekik... másokat elfogadtak olyannak, amilyenek, engem viszont elítéltek amiatt... régen volt...

én szervezem a játékokat, és olyanokat kell kitalálnom, ami mindenkinek jó...

nem érzem, hogy odatartoznék

a múltkori alkalmon jöttem rá, mikor mindenki beszélgetett valakivel, a többiek felhúztak a kisterembe én pedig néztem a klikkeket...

mennyire összeszokott banda... kár lenne megzavarni a beszélgetésüket azzal, hogy odamegyek... kár lenne...

így hát felmentem... nem akartam, de megnéztem mit csinálnak

aztán visszza, mert nem szeretek már velük sem lenni... hát ezt is én mondtam

mások lettek... nagyon mások, őket nem is ismerem, csak a régi énjüket... mintha tegnap lett volna mikor találkoztunk, és az együtt töltött órák máshogy teltek, mint most...

2 pasival jár, emellett még smárolni akar a volt pasijával, és a másik ex is bevetette magát, hogy a "hivatalos" barátjától elválassza... mert vissza akarja kapni...

ő is elrontott valamit az életében

és most én is

rájöttem arra is, hogy miért nem akarok járni vasárnaponként... a játékokat is leszeretném adni, csak még nem döntöttem el ezt konkrétan... januártól már én sem akarok járni hcsre... az egyik legjobb barátom sem fog, úgyhogy... át kell gondolnom még ezeket

olyan nehéz

mikor nem tudod mit tegyél, hogy kihez fordulj segítségért, hogy merre menj tovább, feladj-e mindent, vagy folytasd amit elkezdtél... hogy mi legyen... az életeddel, a jövőddel, az álmaiddal, a hiteddel...

nem tudod...

már az sem tud vigasztalni ami eddig, érzem a következményét minden eddig döntésemnek, és ahhoz hogy újat tudjak kezdeni szükségem lesz egy barátomra, aki mindenben eddig mellettem volt...

őszintén eddig sem hozzá, sem Istenhez, és legfőkébb magamhoz nem voltam őszinte... féltem bevallani azt, amiért így tettem, és eltávolódtam Istentől, az emberektől... az én hibám

érdekes, ahogy utólag felnyílik az ember szeme, és látja, hogy ha tudta volna ezt, amit most tud, akkor mindent máshogy csinált volna... most itt tartok

felismerni a gondokat, és nem szemet hunyni felettük, hanem megoldani a problémákat, és ha egyedül nem megy, akkor segítséget kérni, és őszinte lenni magunkhoz, másokhoz... ami olykor borzasztóan nehéz tud lenni...

de ha nem tesszük meg, akkor utána még rosszabb, és rosszabb lesz...

döbbenet, hogy eddig eljutottam... de most már változtatni kell, és szembe nézni az igazsággal...

Gyermekem…

Szeretettel, Édesatyád,
a Mindenható Isten

I would love you... vagyis Szeretnélek...

Hogy miért is használok feltételes módot? miért ne használnék? =D

mert csak szeretném, hogy Ő szeressen, illetve már nincs is Ő... kiderült, vagyis egyik legjobb barátom mesélte, hogy milyen nagy Arca van, nagyképű szegényke, mert a "lányok oda meg vissza vannak érte"

ami nem meglepő, mert helyes pasi

hát kicsit meglepett, hogy ilyen lehet valaki, vagyis bárki lehet nagyképű, meg öntelt, de a kerókra (keresztényekre) ez pont nem jelemző... illetve én eddig ezt hittem, de tévedtem ^^

Szóval jött a fájdalmasnak éppen nem mondható, mégis keserű felismerés... és az a kis hang: "Na ugye, hogy én megmondtam!" most az egyszer le tudtam volna lőni, ezt a kis emberkét, szinte már láttam, ahogy ugrál, csak mert neki lett igaza... 

így hát az egyik legjobb barátom, -aki történetesen egy srác- (tévedés ne essék! a bátyjám is a legjobb barátom, csak mostanában nagyon ritkán beszélünk, sajnos) szóóval próbált felvidítani, ami kicsit sikerült is neki, de azért a hetem nem volt túl szép

aztán jött a következő hét...

Tök klasszul indult, a hátam mögött tudhattam egy nagyon frankó ifit, ami tényleg ott volt =D jól éreztem magam rajta, nem cak mert én szervezem, vagyis csak próbálom szervezni a játékot, mert általában a fiúk -Balcsa- mindig kisegített eddig, amiért big thanks neki- hanem mert jó csapat voltunk akkor, kár, hogy olyan hamar le kellett lépnem...

 hétfő... a reggel jól kezdődött, minden a helyén, én suliban, a többiek is xD jó kedv meg minden, még az angol is jó volt, ami aztán nagy szó, szóval minden a legnagyobb rendben alakult, mikor -hát miért is ne- valakitől visszahallottam egy elég alattomos pletykát, ami eredetileg kibeszélés volt, de hát tudja az ég, hogy mi van már itt...

de a lényeg, röviden:

 az az illető, aki kibeszélt -ami önmagába rohadtul nem érdekel, mert most miért idegesítsem magam az ő hülyesége miatt- olyat talált mondani ami teljesen nem rá tartozik, ahogy semmi más sem ami velem kapcsolatos, csak úgy teszünk, mintha (!) legjobb barátok lennénk, de részemről korántsem az... inkább haverság... 

szóval

olyanba ütötte az orrát, hogy én még mindig oda vagyok egy srácért, és hogy nem tudtam elfelejteni... blabla ebből persze egy szó sem igaz... aztán meg, hogy csak sajnáltatom magam, meg hogy több időt kéne Istennel foglalkoznom

őszintén, az utsóban van valami...

a többi az alaptalan

rengeteget gondolkodtam, hogy mi olyat mondhattam amit félreértett, és még a mai napig sem tudtam rájönni...

azon kaptam fel a vizet, hogy mi a rákért hiszi azt, hogy köze van a múltamhoz?? nem volt mellettem mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá! mikor szóba hoztam lazán tovább terelte az ő "hatalmas" problémáira, mikor a depi kerülgetett, de Isten nem hagyott lenn, de nem ám, volt olyan barát, akit akkor még kevésbé ismertem, de hamar kiderült, hogy mi lelki társak vagyunk, kész csoda, hogy mennyi mindenben hasonlítunk egymásra, a gondolkozásunk, az érzések, amiket érzünk, ahogy az élethez állunk... minden!... és ő ott volt, és segített, támogatott, volt egy kedves szava mikor látta, mennyire fáj minden, az ahogy rám néznek mások, ahogy beszélnek velem...

 ezért mondtam azt, hogy ennek a valakinek joga nem volt ilyet mondani, mikor én már rég lezátam ezt az egészet... felháborító, hogy vannak ilyen emberek akiknek ez jelenti a boldogságot, hogy mások életét tönkre tegye!

 aztán egész héten imádkoztam, hogy még véletlenül se találkozzak vele

mert amikor ezt meg tudtam, síró görcsöt kaptam a szó szoros értelmében, ideges voltam, és azt hittem élből felhívom és leordítom, hogy mit képzel mégis magáról... aztán időben leállítottak, és nem csináltak hülyeséget 

mondanom sem kell, hogy az a hét is szar lett volna, és azért volna, mert törin, ami egyesek szerint rém unalmas óra, hát én élek-halok érte, de nem a római történelemért, neeeem, az utána következőkért, amiben van pörgés, ahol történik is valami =) szóval törin helyettesítő tanár volt bent, aki rohadt jó fej, és kereszténység újra szóba került -minő véletlen- és kérdezte, hogy ki milyen felekezetből való...

és én leghátul, majdnem a legkisebb ember majd kiesve a padból nyújtózkodik, hogy ő baptista =D

és utána szünet bizonyságot tettem egyik legjobb barátnőmnek, akit érdekelt a dolog... WÁW Isten csodálatos =)

aztán meg volt egy fantasztikus osztálykirándulásom szombaton... klassz volt =D és utána a teaház... jóó volt... kék-zöldre tapsoltam a kezem... xD naggyoon pörögtem, ez még nekem is meglepő volt... na igen, az a korty martini -ami mellesleg állati finom volt =P- meg a két korty energia italos pezsi tett róla, hogy enyhén jó kedvem legyen =D de szigorúan csak megkóstoltam őket xD

aztán most itt tartok...

zene forever =D

és a legjobb barátom, akiről szó volt, adott nekem egy dallamot, és megkért hogy írjak rá DLSZ-t... tyűűűhaaa

nagy megtiszteltetés ez számomra =)

ésésés még mindig ez az érzés... a barátnőm, aki ténylegesen a legjobb, azt mondta, hogy szerelmes vagyok a szerelembe... pff... vagyis csak nagyon végyóm rá... igen, van benne valami

és ezért van most ez.... lehet, hogy nagyképű, hát de akkor is... :$

ami még a legjobb volt ebben a 2 hétben, hogy vasárnap, asszem vasárnap volt, mikor is mániának is lehet nevezni, de nekem csak rossz szokás, hogy megnéztem iwiwen az illető adatlapját... xD

és új kép, na mondom, megnézem

lehet hiba volt xD mert azt hittem meghalok a röhögéstől... lOl olyan előnytelen képeket... uhh életemben nem láttam még... tiszta selejt... ilyen ronda lett?? hol az a dögös pasi?xD

szóval szépen kiröhögtem -Fürcsi a kis gonosz =P-, lehet a pezsi hatása is benne volt, mert akkor ünnepeltük anyámat, hogy sikeresen levizsgázott...

aztán a kiírása msnen... hát az se volt semmi! xD kicsit nagyon gonosz voltam, hogy kiröhögtem, de jó kedvem lett... amiért köszi neki =P

"nem tudom mi az az egó" jééééjjj xD  a legjobb barátom mondta erre azt, hogy rá ne szakadjon a plafon xD annyit nevettem lOl

és most az van, hogy I would love him (L) =(

és Jani éneke megy a fejemben, hihetetlenül jóó dal =)

" Ami egy töltés, ez a legjobb szó rá, amitől pörgés van az egész nap folyamán..." 

sorry a helyesírási hibákért =D este az én agyam sem működik már megfelelően, de azért eme összefoglalást az elmúlt 2 hétről sikerült  még megírnom =D