Tudom, hogy az a személy, akihez szólnak az írásaim nagy részei nem olvassa a blogomat, de remélem, hogy a közös barátunk, akit megkértem, hogy őt válassza rámutat arra, hogy csak akkor lehet szabad, ha stabillá válik az érzelmeit illetően és ha meggyógyul a múlt minden…

Pár héttel ezelőtt felhívott valaki, és olyat éreztem, amit azt hittem, hogy jó darabig nem fogok. Hevesebben vert a szívem, mint egy évvel ezelőtt, amikor valaki más váltotta ezt ki belőlem. És most is meglepett, ahogy akkor, hogy ez újra előkerült... Nagyon gondolkozom azon, hogy…

Nos, kértél egy jelet... Azt gondoltam az utóbbi időben, de még ma hajnalban is, hogy össze vagyok zavarodva, és nem tudom, hogy most mi van, meg hogy túlságosan nehéz lenne bizonyos döntéseket meghoznom. Úgy éreztem, hogy bizonytalan vagyok, hogy nem értek semmit. Ezért kértem…

Szóval...? Elég sok minden van most a szívemben, dolgok, amikben nem vagyok biztos, hogy ki kellene mondanom, illetőleg, hogy el kellene-e mondanom. Jó, őszintén szólva félek a következményeitől. Ez az év elég sok értelembe véve első, és bizony, először tartok a kimondott, jelen…

Van egy dolog, ami napok óta bennem van, és valahol rendkívül dühít. Az, ahogy az emberek tönkreteszik a másikat. Adott egy ember, aki szeret, bízik, számít valakire, közel enged valakit, erre a másik valamilyen okból kifolyólag megcsalja, ezzel mindent összetörve benne, teljesen…